A múlt hétvégén lezárult U16/A csapatunk idei szezonja. Együttesünk az országos nyolcas döntőben előkelő negyedik helyezést ért el. A mögöttünk hagyott idényről Czukor Bence vezetőedző osztotta meg gondolatait:
"Amikor két évvel ezelőtt elkezdtük ezt a közös munkát, tudtuk, hogy egy hosszú folyamat elején járunk. Egy olyan projektbe vágtunk bele, ahol minden döntésünket mértük, elemeztük, újragondoltuk és lejegyeztük. Nem mindig volt könnyű az út, voltak nehezebb időszakok, hullámvölgyek, de talán pont ezért olyan különleges most visszanézni arra, honnan indultunk és hova jutottunk.
Tavaly regionális döntőt játszottunk, idén pedig az ország 4. legjobb csapata lettünk. Első alkalommal vezethettem ezt a csapatot az ország legjobb 8 együttese között az országos döntő hétvégéjén, és őszintén mondhatom, hogy hatalmas büszkeség volt ott lenni ezekkel a srácokkal.
Sikerült odaérnünk a három kiemelt akadémia mögé, ami igenis nagy szó. Persze egy edzőben mindig ott van az érzés, hogy bizonyos szegmensekben lehetett volna még jobb a játék, jöhetett volna kiegyensúlyozottabb egyéni teljesítmény, vagy egy-egy helyzetből többet kihozhattunk volna. De talán pont ettől szép ez az egész – mert nem tökéletes, és mindig van hova tovább dolgozni, fejlődni egyénileg és csapatszinten is.
Az országos döntő három meccséből több olyan pillanat is volt, amit sokáig őrizni fogok magamban.
Az első és talán legfontosabb, hogy a srácok milyen elképesztő mentális erőről tettek tanúbizonyságot az első mérkőzésen. Újra és újra visszakapaszkodtak, hittek a fordításban, nem adták fel egyetlen pillanatra sem. Ez a fajta hit és tartás nagyon sokat elmond erről a csapatról.A másik, hogy az egész szezonban sokszor előfordult, hogy a fizikálisan erősebb, nagyobb csapatok ellen gyengébben kezdtünk. Most viszont teljesen más arcát mutattuk: bátran, energikusan, kirobbanó formában álltunk bele a mérkőzésekbe, és ez óriási előrelépés volt. És végül, de egyáltalán nem utolsó sorban: az első meccs előtti bemelegítésre egységesen, együtt bevonuló szülők látványa… az valami egészen szívmelengető érzés volt. Ebből is látszik, hogy milyen komoly támogatás áll a csapat mögött. Hálásak vagyunk ezért, és mindig igyekeztünk a legjobb tudásunk szerint segíteni a gyerekeket – a pályán és azon kívül is.
Ebben hatalmas szerepe volt két mentálhigiénés szakemberünknek, Kovács Gergelynek és Szováti Szabolcsnak, akik egész évben, és különösen ezen a három napon rengeteg energiát tettek bele a közös munkába.
Ha pedig már a kirobbanó kezdésekről és az energikus játékunkról beszélünk, akkor Pedig Cintinek is jár a kalapemelés, mert megértette és elfogadtatta a fiúkkal, mennyire fontos a sportban az erőfejlesztés, táplálkozás és regeneráció hármasa. Ezek azok az aprónak tűnő részletek, amelyek hosszú távon nagyon komoly különbséget jelentenek.
Szakmailag is sokat léptünk előre ebben a két évben. Új taktikai elemek, kicsit más játékstílus, és azt gondolom, sikerült egy jó alapokra épülő, gyors kosárlabdát megvalósítani. Ebben mentorommal, Robival folyamatosan egyeztettünk. Sokszor pont akkor születnek a jó dolgok, amikor az erős alapokhoz, amelyeket ő képvisel, érkezik egy kis újdonság és nyitottság. Köszönöm neki a rengeteg tanácsot és támogatást az elmúlt két évben, és bízom benne, hogy a következő években is sokat tanulhatok még tőle.
Külön elismerés jár Pippennek is, aki a többletterhelés mellett ugyanazzal az energiával vetette bele magát az adathalmazokba – és sokszor még a számok is hamarabb elfáradtak, mint ő.
De nem csak a számok fáradtak el, hanem egy-egy játékos fizikuma, teste is az év során, de Ádám és Réka rehabilitációs munkájának köszönhetően gyorsan vissza tudtak térni a pályára.
És természetesen köszönet illeti az irodai dolgozókat és az egyesület vezetőit is, akik profi körülményeket teremtettek számunkra. Mindent megadtak ahhoz, hogy nekünk csak a munkára kelljen koncentrálnunk. Ez hatalmas érték, amikor egy klub ilyen szinten bízik egy stábban és egy játékosgenerációban.
Beszéltem már sok mindenkiről, de talán a legfontosabbakról még nem. Ők azok, akik nap mint nap dolgoztak, áldoztak. Lemondtak iskolai és iskola utáni programokról, baráti találkozókról, családi eseményekről azért, hogy ott legyenek az edzéseken, együtt a csapattársaikkal, és minden nap egy magasabb célért küzdjenek. Öröm visszagondolni arra, mikkel küzdöttünk az első években, és most hol tartunk. Öröm rájuk nézni, hogy milyen fiatal felnőttekké értek az elmúlt két évben.
Tényleg mindenkire őszintén büszke vagyok, és köszönöm, ahogy és amilyen alázattal dolgoztak az elmúlt szezonokban. Tavaly regionális döntő, idén pedig az ország 4. legjobb csapata. Méltán lehetünk büszkék magunkra.
Most pedig itt az idő, hogy leüljünk, elemezzünk, böngésszük az adatokat, és megtaláljuk azokat a pontokat, amelyekben még tovább fejlődhetünk.
Kellemes pihenést és szorgalmas nyarat kívánok mindenkinek!"
