Schöll Richárd nemrég visszatért szülővárosába, és ismét a Sopron KC csapatát erősíti. A Soproni Sportiskola egykori növendékével az utánpótlásban töltött évekről, pályafutása fontosabb állomásairól, a hazatérés körülményeiről és a klub jelenlegi helyzetéről beszélgettünk.
Üdv újra Sopronban, Ricsi! Nemrég tértél vissza a városba, és máris komoly szerepet kaptál a csapatban. Hogyan sikerült a visszailleszkedés, és mennyire volt ismerős számodra az öltöző?
– Amikor hazakerültem, nagyon gyorsan zajlottak az események. Hazaköltöztem, néhány napot otthon töltöttem, majd megkeresett Baksa Szabolcs, hogy lenne-e kedvem beszélgetni a folytatás lehetőségéről. Természetesen figyelemmel követtem, mi történik a csapat háza táján, így tisztában voltam a kialakult helyzettel. Leültünk, átbeszéltük a szakmai dolgokat, és a beszélgetés során egyre inkább megjött a kedvem a visszatéréshez. Másnap este már edzésre is jelentkeztem. Fontos azonban kiemelnem, hogy nem minden csapathoz mentem volna el ilyen körülmények között. Sopronban nőttem fel, ez a klub nagyon fontos szerepet játszott a pályafutásomban, ezért szívesen tértem vissza, hogy segítsek a csapatnak.
A jelenre még mindenképp visszatérünk, de előbb kanyarodjunk vissza egy kicsit a kezdetekhez! A Soproni Sportiskolában nevelkedtél, ahol hosszú éveket töltöttél. Hogyan emlékszel vissza erre az időszakra, és melyek a legkedvesebb emlékeid?
– A Soproni Tigriseknél kezdtem el kosárlabdázni, majd tizenkét éves koromban kerültem a Soproni Sportiskolába, ahol végigjártam az utánpótlás-korosztályokat. Nagyon szerettem ezeket az éveket, hiszen rengeteg barátság született, amelyek közül több a mai napig megmaradt. A legkedvesebb emlékeim közé tartoznak a különböző tornák és utazások. Több alkalommal is lehetőségünk nyílt külföldön szerepelni, jártunk Franciaországban és Svédországban is. Különösen emlékezetes volt a tajvani utazás, amely tizenöt évesen életre szóló élményt jelentett számomra. Később, az U18-as korosztályban már elkezdtünk a felnőttekkel is edzeni, az utolsó utánpótlásévem során pedig párhuzamosan készültem a felnőttcsapattal is. Sajnos azt a szezont a koronavírus-járvány miatt nem tudtuk befejezni.
Mi volt a legfontosabb dolog, amit a sportiskolás éveid során megtanultál, és amit a mai napig magaddal viszel a pályafutásod során?
– Mindig is csapatjátékosnak tartottam magam. Már az utánpótlásban is arra törekedtem, hogy a lehető legtöbbet segítsek a társaimnak, és előrébb vigyem a csapatot. Úgy gondolom, ez a szemlélet a mai napig meghatározza a játékomat. Nem feltétlenül csak pontszerzéssel lehet hasznos valaki, hanem védekezéssel, helyezkedéssel és olyan apró dolgokkal is, amelyek nem mindig jelennek meg a statisztikában. Számomra ezek ugyanolyan fontosak, és jelenleg is igyekszem ezekkel hozzájárulni a csapat eredményességéhez.
A sportiskolás éveket követően fokozatosan megismerkedtél a felnőttkosárlabdával is, előbb a SMAFC, majd a Sopron KC színeiben. Mekkora ugrást jelentett számodra az utánpótlásból a felnőttek közé kerülni, és miben érezted a legnagyobb különbséget?
– Egyértelműen a fizikalitás jelentette a legnagyobb különbséget. Az utánpótlásban a magasabb és erősebb játékosok közé tartoztam, a felnőtteknél viszont már teljesen más szintű terheléssel találkoztam. Az edzéseken is érezhető volt, hogy sokkal erősebb, fizikálisabb játékosokkal kell felvennem a versenyt. Ehhez időre volt szükség, fokozatosan kellett felépítenem magam, hogy fizikálisan is megálljam a helyemet. Ez természetes része volt az átmenetnek, de kezdetben mindenképpen ez jelentette számomra a legnagyobb kihívást.
A 2023-as év meghatározó volt a pályafutásodban, hiszen az U20-as bajnokság legértékesebb játékosának választottak. Mennyire jelentett fordulópontot ez az időszak a karrieredben, és hogyan alakult ekkor a szereped a felnőttek között?
– A 2022/23-as idény az egyik kedvenc szezonom volt. Nagyon jó eredményt értünk el a csapattal, amire talán előzetesen mi magunk sem számítottunk. Egészen a bajnoki döntőig jutottunk, ahol végül csak hosszabbításban maradtunk alul. Természetesen szerettük volna megnyerni a bajnokságot, de így is nagyon szép eredményt értünk el. Az, hogy a szezon végén engem választottak meg a bajnokság legértékesebb játékosának, különösen jó érzés volt, hiszen már több éve szerepeltem az U20-as bajnokságban. Emellett a másodosztályban is eredményesen szerepeltünk. Fiatal csapatunk volt, amelyben jól megvolt az egyensúly, és mindenkinek megvolt a maga szerepe. Ha jól emlékszem, a negyedik helyen végeztünk, de az biztos, hogy bejutottunk a legjobb négy közé. Majd a következő időszakban a Sopron KC felnőttcsapatánál is egyre több tapasztalatot szereztem.
A soproni időszakot követően új kihívás várt rád, hiszen a Kecskeméthez szerződtél. Mi állt a váltás hátterében? Elsősorban a több játéklehetőség és a fejlődés lehetősége motivált?
– Igen, elsősorban a játéklehetőség miatt döntöttem a váltás mellett. Amikor felvázolták a lehetőségeket, második számú cserecenterként számoltak velem, és ez végül a gyakorlatban is megvalósult. Rendszeresen lehetőséget kaptam, nagyjából 10–15 percet tölthettem a pályán mérkőzésenként, ami akkoriban komoly előrelépést jelentett számomra. A rotáció állandó tagjaként sokat fejlődhettem, és értékes tapasztalatokat szereztem. Emellett a magánéletemben is nagy változást hozott ez az időszak, hiszen először költöztem el a családomtól, és önálló életet kellett kezdenem. Ehhez is hozzá kellett szoknom, de összességében nagyon hasznos időszakként tekintek vissza a Kecskeméten töltött évekre.
Kecskeméten a magyar kosárlabda egyik meghatározó alakjával, Sztojan Ivkoviccsal dolgozhattál együtt. Milyen volt az ő irányítása alatt játszani, és miben tudott a legtöbbet hozzátenni a fejlődésedhez?
– Összességében nagyon pozitív tapasztalat volt vele dolgozni. Folyamatosan motivált, és igyekezett mindenkiből kihozni a maximumot. Bevallom, néha előfordult, hogy az edzéseken egy kicsit elkényelmesedtem, ilyenkor pedig ő rögtön jelezte, hogy ennél többet vár tőlem. Volt, hogy felemelte a hangját, de mindig megértettem, miért teszi. Azt szerette volna, hogy minden helyzetben a lehető legtöbbet hozzam ki magamból, és az edzéseken is teljes erőbedobással dolgozzak. Úgy gondolom, sikerült motiválnia, és sokat segített a fejlődésemben. Emellett nagyon segítőkész volt, hiszen ha bármilyen problémánk akadt, akár a pályán, akár azon kívül, nyugodtan lehetett hozzá fordulni és beszélgetni vele.
Két Kecskeméten töltött idényt követően a nyáron ismét Nyugat-Magyarország felé vetted az irányt, és a Piros csoportban szereplő Veszprémhez igazoltál. Miért döntöttél a váltás mellett, és mi szólt éppen a veszprémi lehetőség mellett?
– Úgy éreztem, hogy két év után szükségem van a változásra. A döntésemben az is szerepet játszott, hogy szerettem volna közelebb kerülni az otthonomhoz, emellett pedig természetesen a fejlődési lehetőségeket is figyelembe vettem. A veszprémi időszak azonban végül nem úgy alakult, ahogyan elképzeltem. Valahogy nem találtam a helyemet a csapatban, és azt éreztem, hogy nem megy úgy a játék, ahogyan szeretném. Ez egy idő után frusztrálni kezdett, és a teljesítményemre is hatással volt.
Kecskeméten az NB I-ben is a csapat aktív rotációs tagja voltál, Veszprémben pedig a Piros csoportban már meghatározóbb szerepet szántak neked. Végül azonban nem úgy alakultak a dolgok, ahogyan előzetesen elképzelted. Mennyire volt nehéz megélni ezt a helyzetet?
– Természetesen az volt a célom, hogy tovább fejlődjek, és minél többet tudjak hozzátenni a csapat játékához. Ehhez képest valamivel kevesebb játékpercet kaptam, mint amire számítottam, de nem feltétlenül ez jelentette a legnagyobb problémát. Egyszerűen nem ment úgy a játék, ahogyan szerettem volna, és nem tudtam azt a teljesítményt nyújtani, amit elvártam magamtól. Ez egy idő után a motivációmra is hatással volt. Úgy éreztem, változtatnom kell, mert ebben a helyzetben nem tudtam megfelelően előrelépni.
A veszprémi időszak végül a tervezettnél rövidebbre sikerült, és nemrég ismét hazatértél Sopronba. A Sopron KC jelenleg komoly anyagi nehézségekkel küzd, amelyek a játékosok mindennapjaira is hatással vannak. Ennek ellenére a csapat továbbra is kitart, és becsülettel végzi a munkáját, te pedig már a kialakult helyzet ismeretében vállaltad a visszatérést. Mi motivált abban, hogy ilyen körülmények között is a klub segítségére siess?
– Természetesen tisztában voltam a klub anyagi nehézségeivel, hiszen folyamatosan követtem a csapattal kapcsolatos híreket. Ugyanakkor nagyon sokat köszönhetek a soproni kosárlabdának. Több évet töltöttem a klubnál, rengeteg lehetőséget kaptam, és fontos szerepet játszott a fejlődésemben. Amikor láttam, hogy a csapat segítségre szorul, úgy éreztem, ha csak egy kicsit is hozzá tudok járulni a helyzet javításához, akkor szívesen megteszem. Elsősorban szeretnék visszaadni valamit abból, amit korábban én kaptam a klubtól. Ez a csapat nagyon közel áll a szívemhez, hiszen itt nőttem fel, és itt kaptam meg azokat a lehetőségeket, amelyek később meghatározták a pályafutásomat. Tisztában vagyok a saját képességeimmel és a szerepemmel is. Nem feltétlenül az a feladatom, hogy minden mérkőzésen húsz pontot szerezzek, hanem az, hogy amiben csak tudok, segítsem a csapatot. Legyen szó védekezésről, lepattanókról vagy bármilyen más feladatról, igyekszem a lehető legtöbbet hozzátenni. Annak idején fiatalon megkaptam a lehetőséget, hogy bekerüljek a felnőttcsapat közelébe, most pedig szeretnék ebből valamit visszaadni a klubnak.
Egyre több soproni nevelésű játékos kap lehetőséget és tölt be meghatározó szerepet a csapatban, köztük te is. Mit jelent számodra, hogy soproniként a szülővárosod csapatában bizonyíthatsz, és mennyire tartod fontosnak, hogy a klub a helyi nevelésű játékosokra is épít?
– Nagyon jó érzés, hogy ennyi ismerős játékossal szerepelhetek egy csapatban. Szinte mindenkit ismertem már korábbról, akár ellenfélként találkoztunk, akár csapattársak voltunk valamelyik korábbi együttesemben. Úgy gondolom, fontos, hogy a fiatalok lássák, igenis van lehetőségük eljutni a felnőttcsapatig. Ehhez azonban rengeteg munkára, kitartásra és megfelelő hozzáállásra van szükség. Mindenkinek azt tanácsolnám, hogy legyenek céljai, merjenek nagyot álmodni, akár az első osztályról, akár egy külföldi bajnokságról. Az edzéseken mindig próbálják a maximumot nyújtani, és ne feledkezzenek meg a tanulásról sem, hiszen az ugyanolyan fontos. Ha pedig megkapják a lehetőséget, igyekezzenek élni vele.
Fiatal korod ellenére már több csapatnál és különböző bajnokságokban is szereztél tapasztalatot. Milyen célokat tűztél ki magad elé a mostani soproni időszakra, egyéni és csapatszinten egyaránt?
– Egyelőre nem szeretnék túlságosan előretekinteni, inkább a jelenre koncentrálok. Csapatszinten természetesen a biztos bennmaradás az egyik legfontosabb célunk, de meglátjuk, hogyan alakul a folytatás. Szeretnék minél többet segíteni a csapatnak, és újra élvezni a kosárlabdát. Most elsősorban arra összpontosítok, hogy visszanyerjem a megfelelő formámat, és a lehető legtöbbet hozzam ki magamból.
A Sopron KC nehéz helyzetében több szurkolói felajánlás is érkezett a klub megsegítésére, ami jól mutatja a soproni kosárlabda iránti elkötelezettséget. Mit gondolsz, mennyire fontos az ilyen összefogás, és milyen szerepet játszhatnak a szponzorok abban, hogy egy klub hosszú távon is stabilan működhessen?
– Úgy gondolom, a szponzorok szerepe meghatározó egy klub életében. Nagyon sok múlik azon, hogy egy csapat milyen támogatókat tud maga mellé állítani, és azok mennyire tudják hosszú távon segíteni a működését. A szurkolói összefogás természetesen szintén fontos, de szerintem Magyarországon ennek még nincs akkora hagyománya, mint egyes külföldi országokban. A kosárlabda népszerűsége és a szurkolói bázis mérete is befolyásolja, hogy mennyire lehet erre építeni. Éppen ezért úgy gondolom, hogy a stabil szponzori háttér továbbra is elengedhetetlen a klubok hosszú távú működéséhez.
Végezetül mit üzennél azoknak a soproni szurkolóknak, akik a klub jelenlegi nehéz helyzetében is kitartanak a csapat mellett?
– Nagyon hálás vagyok a szurkolóknak, és szeretném megköszönni mindazt a támogatást, amellyel a klub mellett állnak. A korábbi mérkőzéseken is látszott, hogy mennyit jelent számukra a soproni kosárlabda. Tudjuk, hogy a csapat jelenleg nehéz helyzetben van, ezért különösen sokat jelent, hogy továbbra is számíthatunk rájuk.