Új logóval, különleges mezekkel és egy szívmelengető huszonegyedik sztorival kezdte jubileumi
ünnepségsorozatát a húsz éves Soproni Sportiskola Kosárlabda Akadémia.
Nagy volt a sürgés-forgás szombaton a soproni DRK bolt bejáratánál, gyerekek és fiatalok, szülők és
edzők érkeztek az üzlethez, hogy részt vegyenek a jubileumát ünneplő Soproni Sportiskola Kosárlabda
Akadémia rendezvényén. Az üzlet falán a huszadik születésnapnak emléket állító húsz sztorit
olvasgatták sokan, vagy nézték a két évtized élményeit és sikereit bemutató fotókat. Persze beljebb is
léptek, egyrészt, hogy megnézzék a legújabb sportruházati kínálatot, de főleg, hogy meghallgassák az
ünnepi beszédeket.
Rigler Zsolt házigazdaként köszöntötte az áruházat megtöltő sokaságot. A DRK Sopron társtulajdonosa
elmondta, hét éve szolgálnak ki csapatokat, összesen ötvennek készítik el a mezeiket. A Soproni
Sportiskolával öt éve él az együttműködésük, a húsz éves születésnap alkalmából pedig ünnepi akcióval
készültek. Sportiskolás vásárlóik számára a kiválasztott termékeket akadémiai logóval látják el, ráadásul
kedvezménnyel. A kulacstól a mezen át a pulóverig, minden sportruházati terméküket egyedi
tervezéssel, a választott színben és dizájnnal készítik el az akadémistáknak. "Reméljük, kicsit hozzá
tudunk járulni a sikereitekhez" - zárta köszöntőjét Rigler Zsolt.
Kondor Máté, a Soproni Sportiskola Kosárlabda Akadémia operatív vezetője a megújult logót mutatta be
személyes kötődésén és élményein keresztül. A Tűztorony sziluettje köré új kifejezések kerültek: identity,
unity, loyality.
- Kisdiákként Stánicz Ferencnél ismerkedtem meg a kosárlabdával és több mint tíz éven át voltam a
Soproni Sportiskola játékosa. Az identitásom részévé vált nemcsak a játék, az akadémia is. Amikor
felnőttként munkatársnak hívtak vissza, nem volt kérdés számomra, hogy itt a helyem - adott
magyarázatot az első kifejezésre. A "unity" pedig számára az egységet, a közösséget jeleníti meg.
- Mi voltunk a Sportiskola első versenyző generációja, részt vehettünk nemzetközi tornákon, Észak-
Amerika, Franciaország, Lengyelország és a sokat emlegetett Tenerife nemzetközi tornáin vehettünk részt. Számtalan közös élmény és siker kovácsolt bennünket összetartó közösséggé. Hasonló
élményeket kívánok a ma akadémistáinak! - mondta, majd a harmadik üzenetértékű szóra tért át. Ez a
loyality.
- A lojalitás, a hűség is felkerült a logóra. Ezen nincs is mit magyarázni. Jelzi, hogy együtt fejlődünk,
együtt vívjuk ki a sikereket.
Dr. Szekeres Csaba, a Soproni Sportiskola alapító elnöke még személyesebb történettel folytatta az
ünnepi beszédek sorát. Ő egy huszonegyedik sztorit hozott a már meglévő húsz mellé; a kosárlabdában
hatodik emberként emlegetett, nélkülözhetetlen háttérember történetét:
- Ma reggel átolvastam a húsz év húsz sztoriját, amik érzelmi hullámvasútra ültettek fel. A megható és
megnevettető történetek sorát most kiegészítem. Sok évvel ezelőtt történt, hogy elfelejtettem a
házassági évfordulónkat és nem köszöntöttem fel a feleségemet. Májusban volt az esküvőnk, akkor még
nem gondoltam arra, hogy később a május számomra a bajnoki döntők hónapja lesz. Egy fontos döntő
miatt felejtettem el az évfordulót is, amire a feleségem a maga okos módján reagált. Ajándékot kaptam
tőle; egy menyasszonyi fátyolba öltöztetett, kisminkelt kosárlabdát. Azt mondta, ilyennek képzeli a nekem
való feleséget. A labda ma is jól látható helyen van az otthonunkban, többé nem is felejtettem el az
évfordulónkat. De el kell mesélnem mást is... Három éve megint fontos döntő volt Sopronban. A bajnok a
Soproni Sportiskola csapata lett! Aznap volt a harmincadik házassági évfordulónk, másnap ezt is, az
anyósom nyolcvanadik születésnapját is nálunk tartottuk. De amikor a bajnoki ünneplés mámorában
megkérdezték tőlem, hol lesz az afterparti, gondolkodás nélkül rávágtam: a teraszunkon. Hajnali fél ötkor
vagy negyven lelkes ünneplőt vittem haza... Ezek csak epizódok, de jelzik: a legjobb hatodik ember a
feleségem. Nélküle nem lenne a másik húsz történet sem, nélküle nem lehetne sikeres a Soproni
Sportiskola.
A nélkülözhetetlen hatodik ember, dr. Varga Éva később elmondta, meglepődött a személyes hangvételű
elnöki beszéden, zavarba is jött tőle, ugyanakkor jól esett az elismerés.
- Tényleg sokat tettem a Soproni Sportiskoláért. Nem csak a férjem miatt, a három fiúnk érdekében is,
hiszen mindhárman játékosai voltak az akadémiának. Nálunk még a vasárnapi ebédek is ahhoz
igazodtak, hogy kinek, mikor van mérkőzése. Ha meccs volt, tésztát kellett főznöm, vagy úgy alakítanom
a család életét, hogy két mérkőzés között legyen idejük enni is. Mindig ott voltam a meccseiken, nálunk
tényleg a kosárlabda adja az alapot és a lendületet - árulta el mosolyogva.
Dr. Varga Éva maga is kosarazott, az SVSE ifi csapatában játszott. "Ha nem szeretném a kosárlabdát,
talán túl nagy áldozat lett volna mindent ehhez igazítani. De szeretem, és tudom, hogy a Soproni
Sportiskola megéri az áldozatot" - tette hozzá.
Az akadémia összetartó csapatát sok lojális játékos, háttérember és edző alkotja. Egyikük, Galavics
Edina élete például tíz éves kora óta forog a kosárlabda körül. "Ez az életem" - vallotta be az egykori
Magyar Bajnok, aki 1996 óta edzőként szolgálja sportágát.
- Gyorsan elszálltak az évek, ma már több olyan növendékem van, akinek már a szülei is nálam
játszottak. Ez számomra azt jelenti, hogy jól érezték magukat velem a pályán és hasonló élményeket
szánnak a gyerekeiknek is - vonta le a következtetést.
A fiatalok mindeközben lelkesen válogattak a DRK üzlet kínálatában vagy egy-egy pogácsás tányér
fölött beszélték meg a legutóbbi mérkőzésük részleteit. A hat éve sportiskolás Makk Milánnak nézegettük
az új logót és annak új szavait.
- Nekem tetszik, ez a három kifejezés tényleg igaz a Soproni Sportiskolára és mindazokra, akik ide
tartoznak. Ezek értékek, az akadémia üzeneteként pedig hitelesek - állapította meg az U16-os csapat
játékosa.