A jubileumi, huszadik évad lezárása után új fejezet kezdődik a Soproni Sportiskola Kosárlabda Akadémia életében. Az elmúlt szezonról, a nemzetközi kapcsolatokról, a közösség erejéről, a DRK-val kötött együttműködésről és a jövő céljairól beszélgettünk az Akadémia elnökével, Dr. Szekeres Csabával.
Ha három szóval kellene jellemeznie a mögöttünk hagyott idényt, melyek lennének ezek?
Nehéz feladat három szóba sűríteni egy teljes szezont, de szeretem az ilyen kihívásokat. A három szó, amit választanék: nehéz, sikeres és megújulás.
Mit jelent számára a megújulás ebben az összefüggésben?
Egy húszéves évforduló fontos mérföldkő egy szervezet életében. Ennyi idő után természetes, hogy lezárunk egy korszakot, miközben egy új is kezdetét veszi. Úgy érzem, az elmúlt húsz évet méltó módon sikerült lezárnunk: a 20 év, 20 sztori sorozattal és a jubileumi eseményekkel büszkén tekinthettünk vissza azokra az emberekre és történetekre, amelyek meghatározták az egyesület életét. Biztos vagyok benne, hogy még rengeteg olyan történet és személy van, akikről érdemes lenne beszélni.
A megújulás számomra azt jelenti, hogy a Sportiskola eljutott egy olyan szintre, amelyre az elmúlt húsz év rengeteg munkájával és energiájával építkeztünk. Ahhoz azonban, hogy innen is tovább tudjunk fejlődni, új szemléletre és megújulásra van szükség. Úgy gondolom, most ennek a folyamatnak az elején járunk: lezártuk a 20. évünket, és megkezdjük a következő fejezetet, a 21. szezont.
A szezon elején ismét az egyesület által megrendezésre került egy rangos nemzetközi torna, amelyen többek között a Panathinaikos utánpótláscsapata is részt vett. Milyen jelentősége volt ennek szakmai szempontból, illetve a Sportiskola megítélését tekintve?
A szakmai oldalát egy kicsit messzebbről kezdeném. Nem először rendeztünk nemzetközi tornát, hiszen az elmúlt években több hasonló eseményt is szerveztünk. Néhány évvel ezelőtt jutottunk el arra a pontra, hogy miközben itthon folyamatosan fejlődtünk és igyekeztünk magas szinten végezni a munkánkat, azt is láttuk, hogy a nemzetközi kosárlabdából még rengeteget tanulhatunk. Ennek mentén kezdtük tudatosan építeni a nemzetközi kapcsolatainkat.
Így alakult ki egy olyan szakmai kapcsolat, amelynek köszönhetően Görögországban egy más szemléletű kosárlabdakultúrába nyerhettünk betekintést, és rengeteg hasznos tapasztalatot hozhattunk haza. Ennek a folyamatnak az eredménye volt, hogy immár második alkalommal rendeztük meg ezt a nemzetközi tornát.
A torna önmagában is nagyon fontos, hiszen a szezon elején kiváló felkészülési lehetőséget biztosít a csapatoknak. Ráadásul nem mindennapi dolog, hogy olyan klubok utánpótláscsapatai fogadják el a meghívásunkat, mint a Panathinaikos, az Alba Berlin vagy a Stella Azzurra. Ez önmagában is komoly visszajelzés az egyesület szakmai megítéléséről.
Számomra azonban legalább ennyire fontosak a tornához kapcsolódó szakmai konferenciák. Az elmúlt két évben tudatosan törekedtünk arra, hogy ne csak mérkőzéseket rendezzünk, hanem valódi tudásmegosztás is történjen. Tavaly egy kerekasztal-beszélgetésen a részt vevő akadémiák szakmai vezetői mutatták be saját utánpótlás-rendszerüket, és beszéltek azokról a különbségekről is, amelyek a magyar és a nemzetközi képzés között tapasztalhatók. Ennek a konferenciának a moderátora Tőrös Balázs „Bazska” volt, aki egy hosszabb filmet is készített az eseményről és az itt töltött napokról.
Az idei konferencia középpontjában a kiválasztás állt. A részt vevő klubok bemutatták, hogy Görögországban, Németországban vagy Olaszországban milyen elvek alapján választják ki a fiatalokat, és hogyan jutnak el a legtehetségesebb játékosok az U15-ös korosztálytól egészen a nemzetközi szintig. Ez számunkra rendkívül tanulságos volt.
A célunk egyértelmű: ezt a folyamatot szeretnénk folytatni. Nemcsak magyar, hanem nemzetközi mércével is szeretnénk mérni magunkat, és úgy gondolom, hogy ez a következő húsz év egyik legfontosabb feladata lesz.
Ha a pályán történtekre tekintünk vissza, van olyan mérkőzés, eredmény vagy pillanat, amely elsőként jut eszébe, és különösen emlékezetes maradt a mögöttünk hagyott szezonból?
Rengeteg ilyen pillanat volt. Talán ezért is szeretem ennyire ezt a munkát: egy szezon során folyamatosan tanulunk, fejlődünk, és már most alig várom, hogy elkezdődjön a következő idény. Mindig vannak olyan helyzetek, amikor utólag rájövünk, hogy valamit lehetett volna jobban csinálni. Szerintem nagyon fontos, hogy ezekre reflektáljunk, tanuljunk belőlük, és a tapasztalatokat beépítsük a mindennapi munkánkba.
Ha mégis ki kellene emelnem egyetlen momentumot, akkor számomra az U19-es országos döntő Kaposvár elleni negyeddöntője volt a legemlékezetesebb. Úgy gondolom, ez a csapat jócskán felülmúlta azokat az előzetes várakozásokat, amelyeket akár a szakma, akár a rivális egyesületek megfogalmaztak vele kapcsolatban. Azon a mérkőzésen a játékosok kiemelkedő teljesítményt nyújtottak egy papíron esélyesebb ellenféllel szemben, és ez számomra az idény egyik legnagyobb pillanata volt.
Szeretném külön kiemelni az akadémia szakmai vezetőjét, Csátaljay Gábort is, aki az elmúlt években számos szerepkörben – segítőként, másodedzőként, mentoredzőként és vezetőedzőként – dolgozott a klubnál. Az ő munkája és szakmai hozzájárulása is jelentős szerepet játszott ebben a sikerben.
Ugyanakkor ezt a sikert nem lehet egyetlen ember érdemének tekinteni. Ha egy szóval kellene összefoglalnom, akkor azt mondanám: csapat. Ez a teljesítmény a játékosok, az edzők és a teljes szakmai stáb közös munkájának eredménye.
Természetesen a pályán kívül is számos emlékezetes pillanat kísérte a jubileumi szezont. Az egyik legkülönlegesebb kezdeményezés a 20 év, 20 sztori sorozat volt. Milyen visszajelzéseket kapott róla, és személyesen hogyan élte meg az említett a projektet?
Nagyon megérintett ez a sorozat. Nemcsak azért, mert egy húszéves jubileum óhatatlanul is nosztalgikus érzéseket ébreszt az emberben, hanem azért is, mert újra átélhettük azokat a történeteket, amelyek a Sportiskola múltját formálták.
Az egyik legnagyobb dilemmánk az volt, hogy szabad-e bármilyen módon belenyúlni a történetekbe. Voltak olyan emlékek, amelyekről felmerülhetett volna, hogy talán jobb lenne kihagyni vagy másképp megfogalmazni, de végül közösen úgy döntöttünk, hogy semmit sem cenzúrázunk. Ha valaki vállalta, hogy megosztja velünk a saját élményeit, és számára az fontos, akkor nekünk nincs jogunk megváltoztatni vagy kiszűrni azt.
Talán a legnehezebb feladat az volt, hogy húsz évből mindössze húsz történetet válasszunk ki. Őszintén sajnálom azokat, akiknek szintén lett volna mondanivalójuk, de végül nem kerültek be a sorozatba. Bízom benne, hogy a jövőben rájuk is sor kerülhet.
Úgy érzem, a 20 év, 20 sztori méltó lezárása volt az elmúlt két évtizednek. Engem személyesen is sok emlék és érzés ért utol a történetek olvasása közben, és örülök annak, hogy a visszajelzések is nagyon pozitívak voltak.
A sorozatnak ráadásul lesz folytatása is. A terveink szerint a 2026–2027-es szezonban a Soproni KC hazai mérkőzései előtt azArénában is megjelennek majd ezek a történetek mozgó kiállítás formában. Reméljük, hogy így még többen megismerik őket, és ugyanúgy mosolyt vagy megható pillanatokat okoznak majd, mint most.
Ahogy korábban is mondtam, fontosnak tartottam, hogy méltó módon lezárjuk a Sportiskola első húsz évét. Ugyanakkor azt is megtanultam ez idő alatt, hogy a sportban nincs végállomás: mindig újra kell tervezni. Amit ma jónak és helyesnek gondolunk, azt holnap már lehet, hogy tovább kell fejlesztenünk. Ezért a múlt értékeinek megőrzése mellett most már elsősorban a következő húsz év feladataira szeretnénk koncentrálni.
A Dorkoval kötött együttműködés szintén jelentős mérföldkő az Akadémia életében. Mit jelent ez a partnerség, és milyen lehetőségeket kínál a jövőre nézve?
Régóta dédelgetett álmunk volt egy ilyen típusú megújulás és egy olyan partner megtalálása, akivel hosszú távon együtt tudunk gondolkodni. A Dorkoban pontosan ilyen partnerre találtunk.
Az együttműködés egyik fontos eleme, hogy segítenek a webshopunk működtetésében, amelyet szeretnénk tovább fejleszteni. Én mindig szeretek nagyot álmodni: azt szeretném, ha egyre több embert látnánk sportiskolás felszerelésben. Nemcsak a játékosokat, hanem a szülőket, hozzátartozókat, edzőket és mindenkit, aki kötődik hozzánk.
A DRK minőségi termékeket kínál, ráadásul vállalta, hogy igény esetén bármelyik termékére felhelyezi a Sportiskola logóját. Ez óriási lehetőség számunkra. A célunk az, hogy a webshopban bárki megtalálja azt az ajándékot vagy felszerelést, amelyet egy Sportiskolához kötődő ember szívesen visel vagy ajándékoz.
Úgy érzem, ezek a megújulások – legyen szó a megjelenésünkről, az arculatunkról vagy az üzeneteinkről – mind egy irányba mutatnak. Egy olyan identitást építünk, amely hosszú távon meghatározhatja a Sportiskola jövőjét.
A Dorkoval közösen szervezett eseményen sok korábbi játékos, edző és a Sportiskolához kötődő ember is jelen volt. Mit jelentett számára ezt a közösséget együtt látni?
Az egyik legfontosabb gondolatom a Sportiskolával kapcsolatban mindig az volt, hogy nem mindenkiből lesz élvonalbeli kosárlabdázó – és ez teljesen rendben is van. A legfontosabb, hogy az itt eltöltött évek során a gyerekek barátságokat, élményeket és értékeket vigyenek magukkal, amelyek egész életükben elkísérik őket.
Óriási felelősségünk van abban, hogy milyen embereket nevelünk. Nemcsak jó kosárlabdázókat szeretnénk képezni, hanem olyan embereket is, akik később valamilyen formában továbbra is kötődnek a Sportiskolához, a kosárlabdához és a sporthoz. Én ezt hívom identitásnak.
Természetesen büszkék vagyunk azokra, akik magas szinten kosárlabdáznak, de legalább ennyire büszke vagyok azokra is, akik játékvezetők, edzők, vagy éppen tudományos és üzleti pályán értek el sikereket. Nagyon sokan közülük ma is kapcsolatban állnak velünk, és hiszem, hogy a jövőben is segíteni fogják a Sportiskolát – a jelenlétükkel, a támogatásukkal vagy egyszerűen a szívükkel.
Abban is hiszek, hogy ha egy olyan közösséget nevelünk fel, amely érti és szereti a kosárlabdát, akkor idővel egy olyan szurkolói kultúra is kialakul, amely büszke a saját nevelésű játékosokra. Olyan közeg, amely akkor is támogatja őket, ha hibáznak, mert tudja, honnan indultak, és mennyi munka van mögöttük.
Amikor a DRK-s rendezvényen körbenéztem, és láttam azokat, akik a kezdetektől velünk vannak, azokat, akik itt nőttek fel, és azokat is, akiknek a története még most íródik, akkor valóban azt éreztem, hogy méltó módon zártuk le a Soproni Sportiskola első húsz évét. Ezek azok a pillanatok, amikor néha valóban elcsuklik az ember hangja.
Bár a szezon lezárult, az utánpótlássportban valójában nincs megállás. Milyen motivációval és célokkal vág neki a következő idénynek?
Ahogy mondtad, az utánpótlássportban nincs megállás. Sokan nem is látják, mennyi háttérmunka zajlik annak érdekében, hogy úgy indulhasson el az új szezon, ahogy azt szeretnénk, és amire büszkék lehetünk. Rengeteg előkészület, szervezés és tervezés van egy új idény mögött.
Őszintén szólva egy hosszú szezon végén már én is érzem a fáradtságot, ezért mindenképpen szeretném megköszönni Kondor Máté kollégámnak azt a munkát és energiát, amellyel segítette az elmúlt időszakot. Nagyon sokat tett hozzá a sikeres működéshez, és külön öröm számomra, hogy ő is egy olyan ember, aki sportiskolásként kötődött hozzánk, majd később visszatért a közösségünkhöz. Ez is jól mutatja, hogy az identitás, amiről korábban beszéltünk, valóban működik.
A következő szezon előtt rengeteg feladat áll előttünk: megvannak a kiemelési sorrendek, zajlanak az átigazolások, alakulnak a csapatok, készülnek a terembeosztások, az edzőtáborok és a nemzetközi programok is. A napi rutin mellett folyamatosan építjük a következő idényt.
Nagyon optimista vagyok, és úgy érzem, hogy a 2026–2027-es szezon akár az egyik legsikeresebb évünk is lehet. Minden korosztályban komoly céljaink vannak, és bízom benne, hogy egy olyan idény vár ránk, amely az egyesület legjobb időszakait idézi majd.
