20 év, 20 sztori
Török Zoltán: Nem megmondtam, hogy töményt ne!
Egyszer régen, nagyon régen, meghívott a Soproni Sportiskola, hogy vezetőként és szülőként kísérjem el az egyesület csapatát Tenerifére. Akkortájt túl voltam már sok nagy sikeren, de az igazi támaszt számomra gyermekeim jelentették, így különösen jól esett, hogy Balázs közelében tölthetek hat önfeledt napot, láthatom a pályán és barátai körében – eleveníti fel egyik kedves emlékét Török Zoltán, a Sopron Basket korábbi ügyvezetője.

„Szerető és gondoskodó társaságba kerültem, esténként is jól telt az idő. Megváltottuk a világot, nagy terveket szőttünk és sokat beszélgettünk a sport nevelő hatásáról. Napközben a játéké volt a főszerep, nehezen emlékszem vissza az eredményekre, de annál inkább a pozitív, bizakodó hangulatra, amellyel igyekeztünk kijelölni a soproni fiú kosárlabda megújítására törekvő egyesület útját. Rózsaszín szemüvegen keresztül vizsgáltuk a mérkőzéseket és megállapítottuk, bár jelentős a lemaradásunk, de a mi gyermekeink nagyon jók, összetartó közösség, akik együtt nőnek fel…
Nos, szülő tervez, gyerek végez, vágyunk valóra vált. A torna lezárultával kirándulást, majd szabadidőt engedélyeztek a csapat számára, éjféli takarodóval. A fiúk kora este színes reklámtáskáikat óvva igyekeztek szobáik felé, kíváncsiskodó kérdéseinkre pedig nagyon is érthető magyarázattal szolgáltak: családtagjaiknak vásároltak ajándékokat. A gyermekeikben vakon hívő szülők itt még nem tudták, hogy valójában balekok.
Jóval éjfél után kopogásra és hangzavarra ébredtem. Vezetőtársaim ébresztettek. Gyermekeink ugyanis 15 évesen elindultak a felnőtté válás útján. A szobájukhoz érve az onnan kitörő bűz volt az, ami emlékeim élére kívánkozik. A helyiségből pedig az általam oly nagyon gyűlölt üvegformák száma és kiürült tartalma a második, amely memóriámat sokkolta. A kétségbeesés, a jogos szülői harag lett úrrá rajtam. Itt hangzott el, jelentősen felerősített orgánumommal az a címbe foglalt mondat, amely máig szállóigeként felhangzik közöttük, valahányszor összejönnek: Nem megmondtam, hogy töményt ne!
