20 év, 20 sztori
Dr. Szekeres Csaba: Jobbá tenni mások életét
Három fia is a Soproni Sportiskolában kosárlabdázott az akadémia elnökének, aki 2005-ben
többedmagával megalapította az egyesületet. Dr. Szekeres Csaba számára az elmúlt húsz év
szívmelengető sztorik egész hálózata.
Nehéz kiválasztani egyetlen jellemző történetet több mint húsz év munkájából, törekvéseiből és
sikereinek tömkelegéből. Dr. Szekeres Csabának többszörösen nehéz, hiszen barátaival alapította a
Soproni Sportiskolát, aminek kezdetektől az elnöke, akinek a fiai is az akadémiában tanultak meg
kiválóan kosarazni, s aki joggal tekint úgy az egyesületre, mint negyedik gyermekére.
- Már a harmadik, a legkisebb fiam is kijárta a sportiskolát, amikor egy éjszakai nagy beszélgetésen
feltette nekem a kérdést: Apa, szerinted mi az élet értelme? Igyekeztem okosakat mondani, de végül
Áron fogalmazta meg a legjobban. Az a lényeg, hogy igyekezzünk mások életét jobbá, szebbé tenni.
Miután ebben megállapodtunk, hozzátette: Apa, te ezt a Soproni Sportiskolával rendesen kimaxoltad -
osztja meg végül egyik fontos emlékét dr. Szekeres Csaba.
Elárulta, ő erre így sosem gondolt, de a fia magyarázata minden kétséget eloszlatott.
- Sorolta, hány barátságot, élményt, életre szóló tapasztalatot kapott sportiskolás évei alatt. Azzal is
tisztában volt, hogy a társai is így érzik; a sporthoz való hozzáállásukat, sok esetben a kitartásukat,
sikerélményeiket és barátságaikat köszönhetik a kosárlabda akadémiának. Azóta erre külön is figyelek,
és a beszélgetések során a fiúk megerősítik: sok jót kaptak a Soproni Sportiskolától. Ez fantasztikus
érzés - mondta el az akadémia elnöke, aki ezen kívül is számtalan szívmelengető emléket őriz az elmúlt
húsz évből. Például a 2015-ös bajnokság élményét, amikor a soproni csarnokban döntőt játszott és
bajnokságot nyert a sportiskolás csapat.
- Óriási örömünnep volt, Áron kilenc évesen izgulta végig a testvéreivel együtt a döntőt. Másnap
megkérdezte tőlem, vajon lesz-e egyszer ő is sportiskolás bajnokcsapat tagja. Tíz év sem kellett, és az
lett. Felemelő volt, ahogy az is az, hogy a fiaim ma is kötődnek nemcsak az akadémiához, hanem volt
csapattársaikhoz és általában a kosárlabdához is. Ahogy több száz társuk is. Alapítóként, elnökként és
apaként is megélhettem, hogy igen, a Soproni Sportiskola nagyon sok gyereknek tudott jót, jól adni.
