20 év, 20 sztori
Stánicz Ferenc: Egy tanítvány, aki sohasem dobott kosárra, de mindenkit megfogott
- Az elmúlt húsz évben gyerekek százai ismerkedtek nálam a kosárlabdával. Nagy büszkeségemre
többen jutottak el a korosztályos válogatottságig, illetve a felnőtt keretig. Mások edzők, játék- vagy
sportvezetők lettek a Soproni Sportiskolánál. Természetesen voltak kakukktojások is, akiknek teljesen
más elképzeléseik voltak a kosárlabdáról, illetve az edzésekről. Ez a történet erről szól - kezd sztorijába
Stánicz Ferenc edző, aki a kezdetektől segítette munkájával a húsz éves Soproni Sportiskolát.
- Tanítványom nehezen akart bekapcsolódni az edzésekbe, igazából mindig más lehetőségek izgatták.
Szívesen időzött a pálya sarkában, ahová a bójákat tettük. Itt igazán kiélte kreativitását, remek
erődítményt tudott összerakni, s nagyon rossz néven vette, ha a várépítés közben zavartuk.
Az egymás elleni kosárlabda-mérkőzéseken sem szívesen játszott. Inkább csak fel s alá sétált, labdával
nem igen találkozott. Viszont amikor a cserepadra került, igazán felvillanyozódott. Fogta a labdatartó
hálót és kivetette a pályára.
- Figyelj csak! - mondtam neki.
- Amikor a háló felé tart a támadás, akkor azonnal húzd be a hálót! Nehogy kifogj valakit!
Így is tett; nagyon ügyesen és gyorsan húzta be, majd vetette ki újra a hálót.
- Jól csinálom Feri bácsi? - kérdezte.
- Nagyon ügyes vagy! -simogattam meg a buksiját.
Sportosságát mi sem bizonyította jobban, hogy jelentkezett az iskolai sítáborba is, ahová akkoriban sok
sportiskolás is eljött. Nos, tanítványom a sítábor reklámarca lett, ugyanis síszemüveg helyett a
búvárszemüvegét vette fel.
Visszatérve a tornaterembe...
Amikor pár perces halászat után eltettük a hálót, azonnal felment a bordásfalra és torkaszakadtából
kiabálta.
-Peti a király! Peti a király!
Talán ez indította arra, közel húsz év elteltével, hogy lelkes kosárlabda-szurkoló és támogató szponzor
lett.
No, és szabad idejében azóta is lelkesen horgászik.
