20 év, 20 sztori
Csátaljay Gábor és fiai: Az igazi győzelem
A 2018-as serdülő bajnoki döntő emlékét választotta számtalan élménye közül Csátaljay Gábor,
de a győzelem öröme mellett egy másik nagy eredményről is szólt: edzőként a legnagyobb
visszaigazolás munkájára az, ha az akadémisták a kosárlabda közelében maradnak. Ahogy
például a saját fiai.
– A csarnok zsúfolásig megtelt. A lelátón ott voltak a szülők, családtagok, barátok, és ami különösen
sokat jelentett: a Soproni Sportiskola csapatai is eljöttek, egyesületi pólókban, fantasztikus hangulatot
teremtve szurkoltak nekünk. Olyan volt az egész, mintha egy nagy család gyűlt volna össze. A pályán
hatalmas küzdelem folyt. Egyik csapat sem tudott igazán elszakadni a másiktól, minden labdáért meg
kellett harcolni, és minden kosárnak óriási jelentősége volt. De a hangos szurkolás végig hajtotta előre a
csapatot. Az utolsó percekben már mindenki talpon volt, és együtt élte át a mérkőzés pillanatait. Végül az
utolsó másodpercekben dőlt el a találkozó: egyetlen ponttal megszereztük a győzelmet – eleveníti fel
Csátaljay Gábor a döntő izgalmait.
– A gyerekek felszabadult öröme, az ölelések, az örömkönnyek, az ünneplés – az a pillanat örökre
megmarad bennem. Edzőként az ilyen pillanatokért dolgozunk. Nemcsak a győzelem miatt volt
különleges az a nap, hanem azért is, mert ott, abban a csarnokban mindenki együtt élte meg: játékosok,
szülők, szurkolók és az akadémia közössége. Számomra ez az élmény tökéletesen megmutatta, mit
jelent a Soproni Sportiskola családjához tartozni.
– Legalább ilyen nagy öröm számomra az is – folytatta gondolatait a szakember –, amikor évekkel
később viszontlátom korábbi tanítványaimat a kosárlabda világában. Edzőként az egyik legnagyobb
visszaigazolás az, amikor látom, hogy azok a gyerekek, akik valaha nálunk kezdtek kosárlabdázni,
felnőve is a sportág közelében maradnak. Többen az NB I-ben játszanak, ami hatalmas büszkeséggel
tölt el. Jó érzés látni, hogy azok a fiatalok, akik egykor tőlünk tanulták az alapokat, ma már a
legmagasabb hazai szinten lépnek pályára – mondta el Csátaljay Gábor, aki triplán is büszke lehet.
Akadémiai tanítványai mellett fiaira is: Csátaljay Barna aktív játékosi évek után követte édesapját a
pályán, három éve a Soproni Sportiskola edzője. Csátaljay Péter pedig NB I-es kosaras, jelenleg a
Zalaegerszeg csapatában játszik.
– Különleges érzés az is, hogy sokan más szerepben maradtak a sportág mellett. Vannak köztük
olyanok, akik ma már edzőként dolgoznak a Soproni Sportiskolában, és ugyanazt a tudást, szemléletet
próbálják továbbadni a következő generációnak, amit tőlünk kaptak. Többen játékvezetőként működnek
közre mérkőzéseken, mások pedig a jegyzőasztalnál ülnek és hivatalos személyként segítik a
mérkőzések lebonyolítását. Amikor egy-egy meccsen találkozom velük ezekben a szerepekben, egy
pillanatra visszagondolok arra az időszakra, amikor még gyerekként jöttek edzésre. Számomra mindez
azt jelenti, hogy valamit jól csináltunk. Sikerült megszerettetnünk a kosárlabdát, és olyan élményeket
adtunk, amik miatt a sportág a mai napig fontos része maradt az életüknek. Edzőként talán ez az egyik
legnagyobb siker: amikor látjuk, hogy a pályán töltött évek nemcsak emlékek maradnak, hanem egy
életre szóló kötődést is jelentenek a kosárlabdához – összegzett Csátaljay Gábor.
