Visszaemlékezés Barlai Tamással

Barlai Tamást kérdeztük, mi a legjobb eredménye a Sportiskola színeiben. Nem is tudott egyet kiemelni hiszen évek óta az Akadémia edzője és szinte minden játékos nála kezdi igazán pattogtatni a labdát. Így egy kis visszaemlékezést olvashatunk tőle.

“Eddig a Sportiskolának két CSAPATA ért fel a csúcsra, két korosztályos bajnokcsapatot adtunk az
országnak. Mind a két csapatot volt szerencsém edzeni, viszont mind a két csapatot más miatt
szerettem.

Ez a két csapat a 1999-es születésű csapat és a 2004-es születésű csapat. Vegyesen, de főleg előkészítő
csoportban, kenguru és gyerek bajnokságban edzettem a srácokat. Évek óta az én korosztályaimban
Jamboree-kat rendez a Szövetség, de akkoriban még volt bajnok az u11 és u12-es korosztályokban is.

 

Kezdeném a 1999es korosztállyal. A csapat magjával már az előkészítő csoportban is együtt
dolgoztunk a Deák téri Általános Iskolában, így ezeket a srácokat 4 évig edzhettem. Volt aki később
került hozzám, de ők is hamar beilleszkedtek és kialakult egy a mai napig tartó „Brotherhood”.

   
Ebből a csapatból van aki felnőtt NB1A csoportban kosárlabdázik, de többen vannak akik eljutottak az
NB1Bs szintre. Sokan megmaradtak a sportágunk mellett, egyetem, vagy akár már munka mellett is
szánnak időt a játékra. Egymásról sem feledkeznek meg, rendszeresen összejárnak, nem engedték el
egymás kezét. Ez mindig öröm egy edzőnek, hogy a régi tanítványai akár életre szóló barátságokat is
kötnek a kosárlabdázás közben. Vagy talán még fontosabb is, mint maga a játék.

Mindig jóleső érzés összefutnom velük valahol a városban, vagy a pálya mellett és elbeszélgetni
kicsit, hogy éppen mi van velük. Láttam őket először labdát venni a kezükbe, láttam őket először
örülni a mérkőzésen, láttam őket sírni, amikor a kenguru bajnokságban az országos 4.helyet
szereztük meg, láttam őket, amikor évekkel később Bajnokok lettek, láttam őket korosztályos
válogatott meccseken és látom őket most is, amikor már kész férfiak. Olyan dolgokat tanultam én is
tőlük, amit mástól nem kaptam volna meg és azt hiszem nekem is sikerült jó alapokat adni a kezükbe
a későbbi sportpályafutásukhoz és remélem az életükhöz is. Remélem ők is olyan szép emlékeket
őriznek a közös évekről, mint én.

 

A 2004-es korosztály kicsit máshogy néz ki. Voltak páran, akiket edzettem előkészítőben, de igazából
u11-es korban kaptam meg a csapatot. Már ekkor látszott, hogy a 99-es korosztályhoz hasonlóan
tehetséges csapat jött össze itt is. Volt aki egy korosztállyal feljebb is edzett u12-ben, ezért össze
kellett egyeztetni az edzéseket. Ezzel nem is volt gond, hamar sikerült a saját u11-es korosztályunkban
is sikereket elérni és beverekedni magunkat az országos döntőbe. Nagy reményekkel indultunk a
tornának és a csoportmeccsek után kifejezetten magas színvonalú u11-es meccsek következtek. Mind
az elődöntőben, mind pedig a 2 ponttal elvesztett döntőben megmutatták a srácok, hogy sokra
hivatott korosztály lehet belőlük.

 

A következő évben u12-ben vezették be a Jamboree-t, ezért mi a nemzetközi tornák felé vettük az
irányt. Ez a korosztály a környező országokban is erős, ezért sokat tudtak fejlődni a gyerekek minden
szinten. Erre az évre csatlakozott hozzám Csátaljay Gábor kollégám a csapathoz edzői oldalon, aki
végül 2 évvel később megnyerte velük az országos bajnokságot 1 ponttal éppen az ellen a Vasas ellen,
akik u11 ben 2 ponttal még jobbak voltak nálunk a döntőben.

Ezek közül a srácok közül még most is sokan a Sportiskolát erősítik, bár sajnos az idei járványhelyzet
miatt nem volt lehetőségük megpróbálni u16-ban is megnyerni a bajnokságot. Rendszeresen nézem
őket a mai napig a meccseiken és eszembe jutnak olyan dolgok, amiket csak én tudok róluk. Kinek
milyen tanácsokat adtam hogy fel merje tenni ügyetlenebbik kezével is ziccert vagy hogy máshogy is
lássa a játékot. Többen közülük a bajnoki címük mellett a korosztályos válogatottak oszlopos tagjai is,
és remélem közülük is nézhetek majd többeket NB1A csoportos meccseken majd évek múlva. A mai
napig, ha meccsek után kérdezik, szívesen elmondom nekik a véleményemet a játékukról, persze a
magam szúrós, de büszkeségekkel teli módján.”

Barlai Tamás