Van miből tanulnunk (U14)

A 2003-as csapattal utaztunk el 2016. március 25–29. között Franciaországba kosárlabda tornára.

Bali Ádám:

„Az út hosszúsága miatt hamarabb indultunk el és első éjszakánkat Strasburgba töltöttük. Másnap egy kis kultúrát is csempésztünk a programba, Reimsbe látogattunk el, megnéztük a katedrálist és a környékét. Onnan át utaztunk Escaudainba, ahol másnap kezdődött a torna.
A nyitó napon a közeli város Denain csapata ellen volt. Izgatottan, megilletődve kezdtünk és egy komoly letámadó zóna ellen nem tudtuk mit kezdeni, sajnos a dobásainkon is látszott a félelem ezért nem is ültek azok. A mérkőzés vége 74-5 lett.
A második mérkőzés a belga Ninane csapata ellen zajlott. Itt már már felcsillant a remény és a srácok mutattak biztató jeleket is, de sajnos összesen 4 percig tudtunk normálisan, koncentráltan játszani, akkor érdekes módon egálba voltunk, SŐT…
Vasárnap játszottuk a csoportunk utolsó mérkőzését, a Calai csapata ellen. – Itt jegyezném meg, hogy a döntőt a csoportunk 2 másik csapata játszotta, a Calai és a Denain, így elmondhatom, hogy az erősebb csoportba kerültünk. – Ezen a mérkőzésen már legalább 6-7 olyan perc volt, amikor a srácok be tudták bizonyítani, hogy igenis itt van a helyük és jobbak annál, amit az első 2 mérkőzésen mutattak.
A következő mérkőzések már a keresztjátékban voltak, ahol először a Bonneville csapatával játszottunk. Sajnos, ez a mérkőzés se úgy kezdődött, ahogy azt mi vártuk. A letámadással és a nagy magassági fölénnyel megfélemlítették a csapatomat, így ez a mérkőzés volt a tornán a legrosszabb összecsapásunk…
Az utolsó napon a 7. helyért játszottuk, ahol a helyi csapat az Escaudain volt az ellenfelünk. Sikerült a srácokat lelkileg is feltüzelni, így úgy mentek fel a parkettre, hogy azt most ők felszedik. Küzdöttek minden labdáért és helyzetért. Végig egál volt a meccs, sőt vezettünk is egy jó ideig, de sajnos a mérkőzés vége felé Hajnal Kristóf bokája megsérült így a csapat elvesztette az irányítóját, majd pedig a mérkőzést.
A torna minden résztvevő számára tanultságos volt. A hazai mezőnyben bevált cselek illetve játékok nem úgy sikerülnek a külföldi védekezés ellen, illetve a küzdeni akarás a nemzetközi csapatoknál kimagasló. El kell, hogy mondjam, sok sérülés volt a tornán, illetve nálunk tilos a zóna védekezés, kint ez szabályos és több olyan mérkőzésünk volt, ahol letámadó zóna ellen, vagy 2-3 zóna védekezés ellen találták szemben magukat a srácok. Látszott rajtuk, hogy mérkőzésről mérkőzésre javulnak, reméljük ez a következő serdülő fordulókon látszani is fog. Külön kiemelném két játékos küzdeni akarását, ami nem csak 1-1 mérkőzésen volt megfigyelhető, hanem mind az 5 mérkőzésen, ők nem mások mint Rácz Máté és Vígh Márk.
Húsvét hétfőn utaztunk át Párizsba késő délután, ahol a szállás elfoglalása után egy rövid séta zárta a napot. Másnap korán reggel indult a csapat az Eiffel toronyhoz, ahova fel is mentünk a 2. szintig. Utána átsétáltunk a Notre Dame hatalmas katedrálisba, ahol szerencsénkre éppen egy misét nézhettünk végig, majd egy igazi párizsi étteremben ebédeltünk. A Szajna partján végig sétálva a Louvre hatalmas üveg kupolájához mentünk, ahol a srácok ismerkedős, kép készítő versenyt rendeztek egymás között. Késő délután indultunk útra és másnap reggel értünk haza Sopronba.”

A delegáció tagjai:

Edzők: Bali Ádám, Horváth József, Vanyó Áron
Játékosok: Hajnal Kristóf, Vámosi Dávid, Gráf Maxililián, Takács Gábor, Pölös Botond, Vígh Márk, Rácz Máté, Kovács Ádám, Almási Noel, Horváth Márk, Kemény Márton.

Tovább a galériához >>>