Válsághelyzetben sem állhat le az akadémia!

Karantén, szájmaszk, koronavírus, maradj otthon! – ezek a leggyakrabban használt kifejezések ezekben a hetekben, s ki tudja meddig. Ugyanakkor – bár nem mutatja a tévé és a rádióhírekben sem szerepel –, a sportolók élete a járványveszély idején sem szólhat a kanapén ücsörgésről. De mit tud tenni válsághelyzetben a sportiskola vezetése, s mit az akadémia növendékei? Erről is beszélgettünk dr. Szekeres Csaba elnökkel és Horváth József szakmai igazgatóval.

                          

 

– A szövetség lezárta a bajnokságot, nem lesz több mérkőzés a szezonban. Mit jelent ez a sportiskola szempontjából?
 
Szekeres Csaba: – Furcsa helyzet állt elő, ami senkinek sem jó. A játékosok közül sokan csalódottak, mert bajnokok akartak lenni. Majd jövőre… De addig is, most is vannak feladataink, amiket el kell látnunk. Elsősorban a biztonságra kell most törekednünk, de lehetőséget kell adnunk játékosainknak a felkészülésre is. A kettő összehangolása rengeteg plusz munkával jár, de nem lehetetlen küldetés. Vannak egyetemes kosárlabda érdekek
például; válogatott játékosainknak is meg kell teremtenünk a munkafeltételeket. Az edzést folytatni kell, a munka nem állhat le.

Horváth József: – A mostani szituációban nem volt más lehetőség, megszületett az a döntés, amitől tartottunk ugyan, de tudjuk: a Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetsége a lehető legjobban járt el. Persze a munka nem állt le, sőt az első napokban, az első héten talán mindenki többet dolgozott, de ez most más jellegű volt. Meg kellett szerveznünk azt, hogy miként tudjuk átvészelni ezt az időszakot, vagy éppen milyen módon szeretnénk kihozni
belőle a maximumot.

– Tehát az, hogy hivatalosan vége a szezonnak, nem jelentheti azt, hogy a sportiskolásokkal nem foglalkozik az egyesület. De mit tehet? Az edzést mégsem lehet online elintézni! Vagy igen?

Szekeres Csaba: – Újra kellett terveznünk a folyamatokat. Mindenki személyre szóló edzéstervet kap heti bontásban, ezeket folyamatosan aktualizáljuk. Ha a játékosaink komolyan veszik ezeket, építkezhetnek is belőle: fizikai erőnlétüket javíthatják ezekben a rendkívüli hetekben. Ezek nyilván egyszemélyes edzések, de tartunk szabadban is tréningeket maximum négy fővel, és teremben is dolgozunk ugyancsak négyfős csoportokkal úgy, hogy betartjuk a védőtávolságot. Edzések előtt testhőmérsékletet is mérünk. Minden helyzetben, a legteljesebb mértékben, az Emberi Erőforrások Minisztériumának előírásai és ajánlásai alapján járunk el. Rendkívül szigorúan ügyelünk a biztonságra, még a labdákat is fertőtlenítjük. 

Horváth József: – A versenyző korosztályokban folyamatos volt a munka, kezdetben erdei futásokkal, a biztonságot szem előtt tartva szerveztük az edzéseket. Ekkor az időjárás is mellénk állt, a jó időben talán még élvezték is a fiúk, hogy a terem után szabadtéren is mozoghatnak. Egy hét alatt megszerveztük a teremben történő edzések lehetőségét is, igyekeztünk körültekintően eljárni. Ezeket az edzéseket saját felelősségre választhatták
játékosaink, de persze a biztonsági feltételek betartása mellett. Vannak erre különböző előírások, de mi még ezekre is rátettünk egy lapáttal, hogy minden a legnagyobb rendben legyen. Itt szeretném kiemelni az Aréna és a Soproni Darazsak segítségét, akik nélkül nehezen tudtuk volna megoldani ezeket a feltételeket, de a Krasznai Ferenc Sportcsarnok üzemeltetője is mindenben partner volt. Végül úgy döntöttünk, hogy egy helyszínre, az Arénára 
koncentráljuk az erőinket. Emellett természetesen online formában is működnek a csoportjaink, erre két platformot is használunk a már korábban is működő Core-Up rendszerünk mellé napokon belül beállítottuk az iskolákból is ismert Classroom rendszert. Az alacsonyabb korosztályos csoportjaink, így az elsősök és az ovisok foglalkozásait áttettük az internetre és virtuális csoportokban kezdtük újra a munkát. Azt kell mondanom, hogy munkatársaink kiválóan alkalmazkodtak a helyzethez, és mindenki ott segített, ahol tudott.

– Az elnökség tehát gyorsan reagált a kialakult helyzetre, ezt nyilván rengeteg egyeztetés és mérlegelés előzte meg. A háttérben kemény munka folyhatott. Honnan tud tanácsot, megerősítést kérni a vezetőség egy ilyen, még senki által sem tapasztalt válsághelyzetben? 

Szekeres Csaba: – Bízunk magunkban és abban, hogy megfelelő körültekintéssel, a jogszabályok betartásával olyan intézkedéseket tudtunk és tudunk foganatosítani, ami a biztonságos munkát lehetővé teszik. Ilyen helyzetben még senki nem volt, most egymástól is tanulnak a szakemberek. Ennek jegyében például az edzőinknek is tartunk online továbbképzéseket. Kialakítottuk azokat a virtuális csatornákat is, amiken óránként tájékoztatjuk egymást. Szoros együttműködést, gyors információcserét és cselekvést egyaránt megkíván a helyzet. 

Horváth József: – Meglehetősen kemény munka folyt a háttérben, de egyrészt ezért vagyunk, másrészt az edzőknek az a feladatuk, hogy gyorsan és jól reagáljanak a váratlan helyzetekre. Ezt tettük, legalábbis remélem.

– Talán vannak a játékosok között, akik most végre ki akarják aludni magukat és a feszített tempójú hétköznapok után úgy érzik, lazíthatnak. De pihenhet-e hetekig, hanyagolhatja-e az edzéseket az, aki komolyan veszi a sportot?
 
Szekeres Csaba: – Egy kicsit talán lazíthat, de ezen már túl kell lépni. Az edzéstervek is azt szolgálják, hogy a fiúk ne álljanak le, mert akkor nagyon nehéz lesz újra felállni és formába lendülni, ha normalizálódik a helyzet. Igyekszünk digitálisan követni a gyerekeket, ezt a rendszert még csiszoljuk. Mi nem hagyhatjuk magára sem a játékosainkat, sem az edzőket, s a magunk részéről mindent el is követünk annak érdekében, hogy megerősödve folytathassuk majd. A gyerekekbe tudatosítani kell, hogy nem adhatják fel, nem hagyhatják abba az edzéseket. Számunkra ugyanúgy fontosak, mint a válság előtt, s ugyanúgy fontos a munka is.

Horváth József: – Mindenkinek jól jött volna a pihenő így a tavasz elején, de erről szó sem lehet. Az első napokban munkatársaink közül többen éjjel nappal  dolgoztak a feltételek megteremtésén. A játékosainknak szerintem elég volt az a pár nap… Viccet félretéve, természetes, hogy egy kicsit jól esett nekik pihenni, de azt gondolom, aki eddig napi szinten mozgott,  úgysem tud hosszan lustálkodni, és aki komolyan veszi a kosárlabdát az tudja, hogy egy-két hét pihenő után már minden edzés nélküli nap káros a további pályafutásra nézve! Dolgozik is mindenki, ki így, ki úgy, mindenki a lehetőségei szerint. Tudjuk, hogy ezt az időszakot arra kell kihasználnunk, hogy amire kevés az idő évközben, azt most lehet pótolni. A hogyan kérdését kell megoldanunk.

– Tudnak a szülők segíteni abban, hogy a sportiskolai növendékek ne essenek ki a ritmusból, erőnlétük megmaradjon és a kosárlabda továbbra is a mindennapjaik része legyen? 

Szekeres Csaba: – Hogyne! A gyerekeket, főleg a kisebbeket segíteni kell abban, hogy az idővel gazdálkodni tudjanak. Most minden megszokott felborult, a napirendek is. Nincs becsengetés, nem kell a buszra szaladni, nem lehet elkésni sem. És mégis el kell végezni a napi feladatokat; az iskolait ugyanúgy, mint az akadémiait.  A családokon nagyon sok múlik, kérjük is, hogy ebben növendékeink partnerei legyenek. Az egyesületet is segíteniük kell a szülőknek minden olyan információval, ami érintheti a mi közösségünket. Az egyesület – szülő – növendék hármasának most nagyon össze kell tartania. 

Horváth József: – Ebben a szituációban talán ők tudnak legtöbbet segíteni. Ha csak arra gondolok, hogy a kisebbeknél a szülőkkel tartjuk a kapcsolatot, akkor nem is kell tovább elemezni, de a nagyobbaknál is hatalmas segítségre lehetnek. Természetesen nincsenek irigylésre méltó helyzetben az iskola és az egyesület szempontjából sem; most ők lettek a főszereplők. Gondoljunk bele abba a szituációba, amikor kiszenvedték közösen a matematika
és magyar irodalom feladatot, aztán a kis kosarasunk sportiskolás trikóba öltözve közli, hogy akkor most építsük meg a kosárpályát a nappaliban, mert Dezső bácsi elküldte az edzéstervet…
 
– A mondás szerint nem a legerősebb nyer végül, nem is a legokosabb, hanem az, aki a legfogékonyabb a változásokra. Ha így van, és a sportiskola képes a megváltozott körülményekre jól reagálni, akkor kell lennie majd pozitív hozadéknak is.  Lesz ilyen?

Szekeres Csaba: – Reményeink szerint feltétlenül! Igen, még a válsághelyzetben is meg kell látnunk a jó lehetőségeket. Ilyen például az, hogy a családok most az összezártság heteiben bepótolhatják az elhalasztott beszélgetéseket, megtehetik mindazt, amire a normális hétköznapokon nem jutott idő. Ha ezt felismerik, s tudnak élni ezzel, erősebb, szorosabb szövetséget építhetnek. Világos útmutatásokat hordoz egyébként szerintem mindenkinek ez a helyzet: az egymásra utaltság a figyelmünket, a segítő szándékainkat fejleszti. Főleg a fiataloknak, a gyerekeknek lehet új élmény, hogy a megváltozott körülmények egyben a hétköznapi dolgaink súlyát is átértékelik. Megtanulhatjuk ebben a helyzetben azt is, hogy a lemondás is tud erősíteni. S amit eddig magától értetődőnek vettünk, az most nem az, de ha majd visszakapjuk, remélem értékelni is jobban fogjuk. 

Horváth József: – Mi szeretnénk okosak, erősek is lenni, de szeretnénk jól reagálni a helyzetekre is. Ez az időszak mindenkinek nehéz, bízunk benne, hogy jól reagáltunk a helyzetre, de ezt majd az idő dönti el. Figyelem a reakciókat a többi egyesület részéről, vagy az élet más területeinek vonatkozásaiban, és látok valamilyen szintű összefogást, ami valljuk meg őszintén, nem mindig volt jellemző a magyar társadalomra. Most több helyen előfordul, hogy információkat osztanak meg, segítenek a másiknak, akár csak ötletekben is. Ha igazat adunk annak a felfogásnak, hogy a magyar ember eddig inkább egyénileg oldott meg feladatokat magas szinten, akkor most itt a lehetőség, hogy ezeket csapatban is megtegyük!  

Nagy Márta