Szeptember 7. és 17. – gyásznapok a soproni kosárlabda történetében

Hét éve, 2013. szeptember 7-én tragikus balesetben életét vesztette a magyar kosárlabda két
felejthetetlen szereplője; Füzy Ákos és Tapodi Péter. Tíz napra rá a soproni palánkok alól távozott
örökre a város sportjának ikonikus alakja, Vetési Imre.

Horváth József, a Soproni Sportiskola Kosárlabda Akadémia szakmai igazgatója számára – és ezzel
biztosan nincs egyedül – hét éve minden szeptember gyászhónap. Sporttársait és barátait vesztette el a
Vitnyéd és Kapuvár közötti balesetben. A Sopronba edzőmérkőzésre tartó győri kosarasok busza 2013.
szeptember 7-én egy személyautóval ütközött, és az oldalára dőlt. A balesetet egy, a busz sávjába
áttérő személyautó okozta, az ütközés után az autóbusz az árokba hajtott, majd az oldalára dőlt. A
sérülteteket – köztük súlyos és maradandó sérülést is elszevedett játékosokat – három kórházba vitték a
mentők. Az elöl ülő edzők közül Tapodi Péter azonnal meghalt, Füzy Ákost mentőhelikopterrel
szállították a győri kórházba… De az életét nem tudták megmenteni.

– A barátaim voltak. Füzy Ákos az egyik legjobb barátom… Nagyon sokat dolgoztunk együtt, évekig
társam volt az U18-as válogatottnál; amikor szövetségi kapitány voltam Ákos volt az edző, amikor én
voltam az edző, ő volt a kapitány. Együtt vezettük az edzőtáborokat, rengeteget utaztunk, tényleg vállt a
vállnak vetve dolgoztunk. Még mindig nagyon hiányzik – emlékezik barátjára Horváth József. Azon a
szörnyű napon egy közeli ismerőse telefonált rá a baleset hírével…

– Először nem akartam elhinni. Vártuk őket, és akkor egy borzalmas pillanat visszavonhatatlanul elvitte
őket. Ákosért először még imádkoztunk, de jött a hír, hogy mentetetlen. Sokkoló volt, iszonyú
megrázkódtatás. Hatalmas űr maradt utánuk… – szakadnak fel a nehéz szavak a barátból.
– Sokan emlékezünk rájuk ilyenkor, szeptemberben, nekem annyi emlékem van velük, róluk, hogy egész
évben érzem a hiányukat. A bajai edzőtáborban például Ákossal minden nap halászlét ettünk. Azóta is
rágondolok minden tányér halászlé fölött. De eszembe jutnak a meccseken, a táborokban, ezer
szituációban. Hiányoznak…

Horváth Józsefnek a hét évvel ezelőtti bánatát súlyosbította egy másik is: tíz nappal a tragikus baleset
után meghalt a soproni kosárlabda nagy alakja, Vetési Imre.

– Hatvannyolc éves volt, még élhetett volna. Vele is sokat dolgoztam együtt, én helyettesítettem például
a SMAFC-nál, amikor beteg volt. Sopronban őt nem kell bemutatni, mindenki ismerte, mindenkinek van
vele legalább egy sztorija. Halála előtti napon még ott volt az edzésen, én vittem onnan haza kocsival.
Útközben még beszélgettünk, mi másról, mint a kosárlabdáról. Fel sem merült bennem, hogy akkor
látom utoljára, amikor becsapja maga mögött az ajtót. A kosárlabda volt az élete, a sportiskola pedig
minden évben megrendezi emlékére a Vetési Imre-tornát. Remélem, onnan föntről látja, hogy mennyire
igyekszünk idelent…


Füzy Ákos temetésén a gyászoló sporttársak és barátok.


Horváth József és Vetési Imre. Hét év telt el a Mester halála óta.

Nagy Márta