Sikeres EYBL tornánk után – Interjú Misa Popadic-cal és Pongrácz Leventével, az U16-os csapat edzőivel

Nemzetközi tornát rendeztünk múlt hétvégén, melyen U16/A csapatunk mondhatjuk, hogy sikeresen szerepelt. 3-1 mutatóval zártuk a küzdelmeket.

Misa Popadic-cal és Pongrácz Leventével, az U16-os csapat edzőivel beszélgettünk a szezon alakulásáról és persze a hétvége eredményeiről.

A bajnokságban eddig hogy teljesít a csapat? Mik a célok?
– A selejtezőben 1. helyen végeztünk, ezért bejutottunk a kiemelt bajnokságba. A mi
csoportunkba került a Rátgéber Akadémia, ők a legerősebbek a bajnokságban.
Valamint több jó csapat is nálunk van, például Zalaegerszeg és Szombathely. A szezon
meglepetéscsapata, Dombóvár is.
6 győzelemmel és 4 vereséggel állunk most, de idáig játszottunk a legjobb
csapatokkal kétszer is, a gyengébbek még hátra vannak. Hazai pályán győztünk a
Rátgéber ellen, kétszer Zalaegerszeg és Szombathely ellen. Ezen kívül négyszer
kaptunk ki: kétszer Dombóvár, egyszer a Rátgéber és Szombathely ellen.
Elégedettek vagyunk, mert a 3. helyen állunk jelenleg, de meg kell tartanunk ezt a
helyet.
Van még 4 mérkőzésünk januárban. Az első 10-én lesz Kaposvár ellen, majd hazai
pályán a PVSK-t fogadjuk. Ezután lesz egy kétnapos túra Pécsen a Rátgéber és a PVSK
ellen. Ha egy-két meccsen veszítenénk, akkor is maradnánk a 3. helyen, de reméljük,
hogy minden mecset meg fogunk nyerni.
Elégedett vagyok, mert ez az első alkalom, hogy a Magyar Utánpótlás Bajnokságban
szerepelek. Bízunk benne, hogy meccsről meccsre fogunk javulni.

Az EYBL tornán olyan ellenfelekkel találkoztak akikkel esetleg eddig nem. Hogyan lehet
összehasonlítani a hazai bajnoksággal?
– Az EYBL-en külföldi csapatok ellen játszottunk. Más típusú játékosok tőlünk
különböző stílust képviseltek. A taktikájuk is más volt, mint a magyar csapatoké. De
sikerült meglepetést okoznunk ezzel a három győzelemmel, kicsit más stílusban
játszottunk, mint a többi csapat és ezzel sikerült őket meglepni.
Tőlünk került ki a torna két legjobb játékosa: Csendes Péter lett az MVP és Csátaljay
Péter lett a csapat legjobbja. Peti is kaphatta volna az MVP díjat, ugyanúgy
megérdemelte volna. A két játékos közötti kapcsolat húzta maga után az egész
csapatot. De ők sem lehetnek a legjobbak a többi játékos nélkül. Azon dolgozunk,
hogy a többieket is felhozzuk az ő szintjükre: Woditsch Tamás, Nyikos Barnabás,
Rádonyi Ákos és Böhm Ádám remekül haladnak ezen az úton. Sokuk sikere volt a
hétvégi eredmény, mert egy csapat vagyunk. Ez a filozófiánk.
A célunk, hogy a jövőben is csapatként játsszunk. Lépésről lépésre, meccsről meccsre
haladunk.
Ezekből a meccsekből tanultunk, a hibákat kijavítjuk és a jó dolgokat tovább visszük a
következő meccsekre.

Volt a csapattal szemben valamilyen elvárás? Ha igen, mik voltak ezek?
– A tornát nyomás nélkül játszottuk le, hittem a csapatban. Elemeztük az ellenfeleket
és biztosak voltunk benne, hogy az első lesz a legnehezebb.
Hátrányban voltunk a többi csapattal szemben, mert nem volt magas játékosunk. De
az első három mérkőzésen remekült helytálltunk az ellenfél magas emberei ellen. Az
utolsó meccsen Bőhm Ádám sérülése után, sajnos nem tudtuk kezelni az ellenfél
magas játékosait. Problémáink voltak a védő lepattanó megszerzésével.
Összességében elégedettek és büszkék vagyunk az egész csapatra, mert olyan nagy
nevű klubok ellen tudtuk felvenni a versenyt, mint például a Bayern München,
CanaryPay Santa Cruz, Rimini Crabs. Februárban lesz a második forduló Tenerife-n,
valószínűleg ott könnyebb ellenfelekkel fogunk játszani.

Ön (Misa Popadic – a szerk.) idén érkezett a Sportiskolához és ez volt az első közös torna a
csapattal. Ez milyen érzéseket váltott ki?
– Ez az én munkám, szerintem ez így normális. Az egész világot bejártam már edzőként:
Európában kezdtem, majd Afrikába mentem, onnan Ázsiába és visszatértem újra
Európába.
Nekem minden edzés kihívás. Minden mérkőzésre új feladatként tekintek, ellenféltől
függetlenül.
Nagyon jól érzem magam Sopronban, mert nagyon jó csapatom van. A fiúknak
nagyon jó személyiségük van, intelligensek és okosak. A játékosok között nagyon jó
kapcsolat van. Ez nagyon fontos, ha sikereket akarunk elérni.
Szerintem az edzéseken és meccseken is jól tudunk kommunikálni egymással, jól be
tudják fogadni az új információkat. Emiatt könnyű velük együtt dolgozni.
Volt egy tanárom, aki azt mondta, hogy „a mérkőzést nem a helyszínen nyerjük meg
vagy veszítjük el, hanem edzésen.” Az edzések minősége és intenzitása dönti el, hogy
milyen eredményt érünk el a mérkőzéseken. Ez az én filozófiám, ezt kell átvennie az
egész csapatnak.

Kijelenthetjük azt, hogy jó az együttműködés az edzői gárda és a csapat között?
– Néha nem könnyű! Van két problémánk: az első a támadás, a második a védekezés. A
támadás a tehetségen alapul, de a védekezést meg kell tanulnia minden játékosnak.
Nagyon nehéz szisztéma szerint játszunk és ebben nagyon fontos a védekezés. Az
eredmény jelenleg másodlagos, játékosokat akarok csinálni és most nem az a fontos,
hogy győzünk-e. Az utánpótlás bajnokságban elért eredményekre pár év múlva senki
sem fog emlékezni, az lesz az igazi siker, ha a későbbiekben első osztályban, külföldön
vagy Euroligában fognak játszani.

Levi, most lettél először A-csoportos edző. Misa milyen módon mentorál? Mennyit tanulsz
tőle?
– Rengeteget tanulok tőle.
12 év kosárlabdázás után azt tudom mondani, hogy olyan dolgokat tanultam, ami
külföldről érkezett. Olyan apróságokat el tudok tőle tanulni, amikkel magyar edzők
nem rendelkeznek. Valamint, ő mondja azt mindig, hogy a magas szintű játékos és az
átlagos játékos között az apró különbségek döntenek. Szerintem ez az edzőkre is
vonatkozik és én is próbálok odafigyelni ezekre az apróságokra, hogy ne maradjon ki
semmi se.

Milyen a közös munka?
– M.P.: Két fiam van, az egyik idősebb nála, a másik fiatalabb, életkorban pont a
kettejük között van. Levi az én választásom volt még nyáron, mert láttam rajta, hogy
ezt szeretné csinálni és ért a kosárlabdához. Először csak reméltem, hogy érteni fogja
azt, amit én vallok a kosárlabdáról, de most már biztos is vagyok benne. Minden
edzőnek más a gondolkodásmódja, megvan a saját útja, minden edző máshonnan
szerzi a tudást, ami mindenkinek máshogy áll össze a fejében. De szerencsére nálunk
ez egyezik.
– P.L.: Én is ugyan így gondolom. Hasonlóképpen állok hozzá az edzésekhez, munkához.
Így nem volt nehéz összecsiszolódni, hogy hasonló mentalitásunk van. Bízom benne,
hogy jó úton haladunk.
– M.P.: Ezt a következtetést vontuk le az eddigiekből.
Július 10-én kezdtük meg a közös munkát, augusztusig szorgalmi időszak volt, ahol
egyénileg foglalkoztunk mindenkivel. Ezután választottuk ki, hogy kik fognak velünk
készülni a csapatban.
4-5 hónapja dolgozunk együtt a fiúkkal. Szeptemberben elkezdődött az iskola, ezért
már a tanulásra is időt kell fordítaniuk, emiatt az első két hónap nagyon nehéz volt. A
gyerekek fáradtak voltak, de mindig a 100%-ot adták az edzéseken és a meccseken is.
A csapat fele 2004-es, a másik fele 2005-ös születésű. Lehetséges, hogy mi vagyunk a
legfiatalabb csapat a bajnokságban. Februárban folytatjuk a mérkőzéseket keleti
csapatokkal keresztjáték-szerűen. Ekkor már országos lesz a bajnokság, szóval
sikerként könyvelhetjük el, hogy idáig eljutottunk.
Abban bízunk, hogy be tudunk kerülni a nyolc csapatból a legjobb hatba és utána az
országos döntőben is kipróbálhatjuk magunkat.
Még egy sikerünk van, ugyanis három játékosunkat hívták be az első összetartásra az
U16-os válogatottba; Csátaljay Pétert, Csendes Pétert és Böhm Ádámot.
Sajnos Ádám térde megsérült szezon közben, ezért ketten kerültek be a keretszűkítés
után a csapatban. De remélem, hogy ők be fognak kerülni a válogatott csapatba a
jövő nyári Európa Bajnokságon.
Összességében elégedett és büszke vagyok!

De a következő egy hónapban keményebben kell dolgoznunk, mert új kihívás van
előttünk.

Mi további sikeres szezont kívánunk a csapatnak!

Hajrá Sopron!

Az interjút készítette: Rátkovics Viktória