Segíteni kell a profivá válást! – Interjú Dénes Gáborral

A közel harmincszoros magyar válogatott kosárlabdázó Dénes Gábor tavaly befejezte az aktív játékot, de nem szakított a kosárlabdával. Tapasztalataival a Soproni Sportiskola Kosárlabda Akadémia fiataljait abban segíti, hogy kikerülve az akadémia nagy családjából a profik kemény világában is helyt tudjanak állni.

Bármennyire is felkészíti egy akadémia a felnőtt játékra a fiatal kosárlabdázót, s lehet az bármennyire elszánt és tehetséges, a sportiskola óvó-védő atmoszférája és a profi csapat sebessége és keménysége között szakadék tátong. A szabályok, az elvárások, a nézőktől, edzőktől érkező teljesítménykényszer hatalmas súllyal nehezedik egy kezdő játékos vállára és sok esetben az edzők sem kockáztathatják meg, hogy a tapasztalt légiósok mellett több újoncot is pályára küldjenek a bajnokságban. Vagyis bármennyire tehetséges és fizikailag is erős egy fiatal, az akadémiából átkerülni a felnőtt csapatba, komoly kihívás és sokszor áthidalhatatlannak tűnő érdekellentét is. A Soproni Sportiskola Kosárlabda Akadémia vezetése felismerte ezt a helyzetet és szeretné megoldani. Ezért bízták meg Dénes Gábort, a tavaly visszavonult tapasztalt játékost azzal, dolgozza ki a részleteket és segítse a fiatalokat. A válogatott kosárlabdázóval az első hónapok tapasztalatairól és a tennivalókról beszélgettünk.

– Az utánpótlásból kikerülő fiatalok beépítése nagyon fontos, az egész rendszernek ez lenne a lényege. Mégis nehéz, és nemcsak Sopronban, hiszen minden csapat küzd ezzel. Olyan szupertehetség ugyanis, aki magától átmegy a felnőtt csapatba és felveszi az ottani ritmust, és pláne bírja annak terheit, nagyon kevés van. Az sokkal inkább jellemző, hogy segíteni kell őket az átállásban – mondta el elöljáróban Dénes Gábor.

– A fiatalt fizikai és pszichikai teher nyomja, de nehéz a csapatoknak is. Az utánpótlásedző nehezen engedi el a jó játékosait, akik húzzák a többieket és hozzák az eredményeket. A profi csapat pedig sokszor nem kockáztathat meccseredményt az újonc miatt. Ezt az ellentmondást tovább bonyolítja, hogy érettségiző, továbbtanulás előtt álló, vagy éppen egyetemi éveket kezdő fiatalokról beszélünk, akik sokszor nem mernek mindent egy lapra feltenni. Márpedig aki profi akar lenni, annak nem mindegy, hogy tanulás mellett kosárlabdázik vagy kosárlabda mellett tanul. A mai gyerekeket ráadásul annyi inger éri és annyi elvárásnak kell megfelelniük, hogy szétforgácsolódhatnak az energiáik, ha valaki nem segíti őket. Az első hónapok tapasztalatával mégis azt mondom: van remény. Igenis meg kell és meg is lehet találni azt az ideális utat, ami jó a fiatalnak, elfogadható a szülők számára és lehetőség a csapatnak is.

Hogy működik ez a gyakorlatban?

– Először nyilván meg kell néznem a fiúkat, figyelem őket az edzésen, beszélek az edzőkkel, kialakítok egy képet magamban a játékosról. Ha ennek az az eredménye, hogy jó profi válna belőle, akkor ki kell derítenem az ő szándékait. Ha például mindenképpen nappalin akar tanulni, vagy a szülei nem támogatják a kosárlabda-karrierjét, akkor nem lesz profi játékos. De ha az akar lenni, és van benne kellő elszántság, akkor javaslatokat teszek, segítek felvázolni az ideális utat és megtalálni azokat a kompromisszumokat, amik ezt lehetővé teszik.

Akár a szülőknél is lobbizik?

– Beszélgetek velük, ha arra van szükség. A félelmek sokszor információhiányból erednek, ha képbe kerülnek a szülők és választ kapnak a kérdéseikre, általában meg is nyugszanak.

A saját tapasztalatai segítik ebben a feladatban?

– Hogyne! Pontosan emlékszem, milyen volt először a nagyok között: hatalmas volt a nyomás rajtam. Éppen ezért tudom, milyen fontos, hogy legyen valaki, aki erőt ad, aki elhiteti a kezdővel: képes a feladatra, meg tudja csinálni!

Mi a legfontosabb, ami ebben a munkában a fiatal játékos oldaláról segíti?

– Nyilván tehetségesnek kell lennie, de emellett az a legfontosabb, hogy ő döntsön. És ha a profi sportolók életformáját választja, akkor tartson is ki és legyen elszánt a céljai elérésében.

(Fotók: SKC)