Nyerges fiúk: ikrek, akik a pályán is segítik egymást

Nem hasonlítanak egymásra sem külsőleg, sem a természetükben, mégis, a kívülálló számára is érezhető a köztük lévő erős kötelék. A Soproni Sportiskola  Kosárlabda Akadémia U14-es A csapatának játékosa Nyerges Bulcsú és Nyerges Zalán. 

 

 

 

– Ma nem te leszel az első a pályán? – kérdezi tréfás hangsúllyal Csátaljay Gábor edző Bulcsútól, aki az öltöző előtt igyekszik pontosan megfogalmazni, miért is szereti a kosárlabdát. A kérdésre mosolyogva válaszolja, hogy nem, ezúttal nem ő lesz az, aki elsőként rohan be a pályára a labdát pattogtatva, most még itt van dolga. De megy, mindjárt megy…

– Bulcsú mindig rohan, ő a leggyorsabb, alig várja, hogy ott legyen a palánk alatt – veszi át az irányítást rögtön Zalán. Azt mondja, ő a domináns iker, aztán pontosít: 

– Tulajdonképpen tökéletesen kiegészítjük egymást. 

 

 

A Nyerges fiúknak, ahogy mondani szokás, a vérében van a kosárlabda. Nagypapájuk, Lipták András a SMAFC játékosa volt, s ma is szívesen mutat kunsztokat az unokáinak. Az ikrek már az óvodában kosaraztak és nem volt kérdés, hogy a sportiskolában folytatják.   

– Azt hiszem én vagyok picit tehetségesebb, de Bulcsú a gyorsabb, és talán erősebb is, és ő az, aki a legjobb akar lenni a pályán. Igaz, ez bennem is megvan, ráadásul nem is csak a pályán – folytatja a gondolatmenetét Zalán.  

– Zalán pedig a fifikásabb, megfontoltabb talán, de nagyon tudatos és hajtós – veszi  vissza a szót Bulcsú. Egymásra mosolyogva egyeznek meg abban, hogy mindegy is, melyikőjük milyen. A lényeg, hogy pályán és azon kívül is segítik egymást. Talán van köztük egy egészséges verseny, de ha az egyik lemaradna, a másik is lassít és bevárja testvérét. Nem hasonlítanak, de le sem tagadhatnák, hogy ikrek. Ha a kosárlabdáról van szó, mindketten lelkesek.

 

 

– A nyáron elhívtak a korosztályos válogatottba, ez nekem nagyon sokat jelentett, azóta még inkább szeretném a legtöbbet kihozni magamból. Nagyon szeretek itt, a csapattársaim, a barátaim is, szeretem az edzőt, az egyesületet. Néha begurulok, ha valaki nem hozza a formáját, de aztán bocsánatot kérek. Belátom, hogy nem lehet mindig mindenben ugyanolyan jó az ember – fogalmaz egy felnőtt bölcsességével Zalán. 

– Nekem az adott nagy erőt, mikor néhány éve megnyertük a Junior NBA-t. Szeretem ezt a sportot, s amíg csak lehet, szeretném is űzni. Még csak hetedikbe járunk, de abban szerintem mindketten biztosak vagyunk, hogy a kosárlabda az életünk része marad még nagyon-nagyon sokáig. Valószínűleg mindig – teszi hozzá Bulcsú. 

Alig várják, hogy mehessenek az edzésre. Bulcsú rohanna, de aztán mégis Zalán tempójához igazítja  lépteit. Nyerő páros…