Lelkes szakember érkezik: Vass Nikolett az új erőnléti edző

Hét éves kora óta kosárlabdázik, egykori edzői lesznek most a munkatársai. Bemutatjuk Vass Nikolettet, a Soproni Sportiskola Kosárlabda Akadémia új erőnléti edzőjét.

Nagy és felelősségteljes feladatot vállalt a frissdiplomás Vass Nikolett a sportiskolánál: szeptembertől az
U16-os és az U18-as csapatok erőnlétéért felel. Nikivel eddig is találkozhattunk néha az edzőtermek
környékén és sokan ismerik már nagyon régóta. De kezdjük az elején…

– Hogy is kezdődött nálad az az eseménysorozat, ami ide hozott az akadémia fiúizzasztó erőgépei közé?

– A kezdet nálam is olyan, mint oly sokaknál: a Hunyadi-iskolában Stánitz Feri bácsinál kezdtem
kosarazni. Bár nem vagyok egy kosaras alkat, a játék nagyon tetszett és nem adtam fel csak azért, mert
nem nőttem elég magasra. Tulajdonképpen csak most hagytam abba az aktív játékot, mert iskolás
éveim alatt – beleértve az egyetemieket is – végig kosaraztam. Éveken át Galavics Edina volt az edzőm,
egyszerűen imádtam! Úgy érzem ő volt rám olyan nagy és egyértelmű hatással, ami a
pályaválasztásban is befolyásolt. Most kollégák leszünk és ez nagyon jó érzés. De edzőm volt Horváth
József is, aki most a főnököm lesz. Neki is sokat köszönhetek.

 

– Ne haragudj, hogy ezt firtatom, de a termeteddel pozitív üzenetet hordozol. Példa lehetsz arra, hogy nem csak a magasra nőtt gyerekekből, fiatalokból lehet kosaras vagy jó sortszakember. Mit ad neked a kosár, hogy ennyire ragaszkodsz hozzá?

– Nagyon sokat, elsősorban önfegyelmet és kitartást. Mindig jól éreztem magam a pályán és a
csapatban. Jó helyen voltam, hozzám hasonlók között. Régóta éreztem, hogy ez az én utam. Az
egyetem megerősített ebben. Abban a meggyőződésemben például, hogy minden fejben dől el. Vagyis
mindegy mekkorára nőttél, fáradt vagy-e… Ha tényleg akarod, akkor meg tudod csinálni.

– És megcsináltad! Szeptembertől erőnléti edző leszel a sportiskolában és testnevelő tanár a Líceumban, ott, ahol öt éve érettségiztél. De miért választ egy bájos huszonéves lány olyan szakmát, ami – már bocsánat -, de szagos tornacipőkkel és izzadt mezekkel van “kikövezve”?

– Azért ezek nem ritka velejárói ennek a szakmának. A Testnevelési Egyetemen, ahol az osztatlan
testnevelő, gyógytestnevelő és egészségségfejlesztő diplomámat szereztem, harmadévben volt egy
akkor új tárgyunk; a kondicionális képességfejlesztés. Ahogy elkezdtem ezt tanulni, összeállt bennem a
kép. Ez az a szakterület, ami engem nagyon érdekel, amin tovább lehet menni. Azóta rengeteg
szakirodalmat elolvastam a témában és erre még ráépítem a kosárlabda szakedzőit, ami jövőre lesz
meg. Hát így…

 

– Felelősségteljes feladatot lesz…

– Tudom. Bár az erőnléti edzések is csapatszinten zajlanak, próbálom minél inkább egyénre szabni a
feladatokat az alapján, hogy kinek mire van szüksége, illetve mi az úgynevezett gyenge pontja, hiszen
így tudják majd a pályán egymást és ezáltal a csapatot is erősíteni. Ezeknek az edzéseknek a fő
feladata a sérülések megelőzése, ha esetleg ez mégis bekövetkezne, akkor segítek, hogy mihamarabb
újra harcra készek legyenek a srácok. Sokat tanultam minderről, van némi gyakorlati tapasztalatom is, és
egyébként is szeretem a kihívásokat.

 

– Nem tartasz attól, hogy a fiatalságod és alkatod miatt nem vesznek majd elég komolyan?

– Ettől nem félek. Önmagamat fogom adni és nem veszek magamra egy felnőttesebb vagy komolyabb,
esetleg fontoskodónak ható szerepet. Akikkel dolgozni fogok hamar rá fognak jönni, hogy amit tőlem
kapnak, az hasznukra lesz. A fiúk tisztában vannak vele, hogy ezek az edzések ugyanúgy a fejlődésüket
és javukat szolgálják, mint a labdás edzések, ezért sincs szükség túlzott szigorra. Azt pedig kifejezetten
előnynek érzem, hogy korban közel állok hozzájuk. Egy nyelvet fogunk beszélni, ebben biztos vagyok.