Jeruzsálemi élmények

ICG (International Children’s Games) – Nemzetközi Gyermek Játékok

2018. július 17. – augusztus 3.


A Jeruzsálemből hazatért, azt 5. helyet megszerző csapat vezetőivel és játékosaival beszélgettünk a rendezvényről, az élményekről, a tapasztalatokról.

 

Szekeres Csaba az egyesület elnöke

A Sportiskola alapítótagjaként, miért tartja fontosnak, hogy néhány gyerek (tehát nem egy teljes csapat) is kijuthasson nagyobb nemzetközi mérkőzésekre? Min múlik, hogy hányan mehetnek, milyen korosztályból?

„A Nemzetközi Gyermek Világjátékok (ICG) több, mint 50 éves múltra tekint vissza. Jelenleg 68 ország vesz részt a Játékokon, Magyarországról három város: Sopron, Szombathely és Kecskemét. A mindenkori rendező – jelen esetben Jeruzsálem – döntésén múlik, hogy mely sportágak részére rendezi meg a játékokat és ezt követően az adott város vezetése dönt arról, hogy milyen sportágakat delegál a rendezvényre. A küldöttségek létszáma és korosztálya is korlátozott, ugyanis maximum 18 fő versenyző nevezhető és az idei évben a 2003. január 1. napját követően született versenyzők képviselhették városukat. Mivel a labdarúgás és a tenisz is szerepelt a delegált sportágak között, ezért nem hagyományos kosárlabdában, hanem az egyre nagyobb fejlődésben lévő 3 x 3 kosárlabdában (Streetball) volt lehetősége a Sportiskolának részt venni a Játékokon.
A 3 x 3 kosárlabda sok szempontból eltér a hagyományos kosárlabda szabályaitól. Alapvetően sokkal gyorsabb és agresszívabb ez a játék, ami mindenképpen hasznos a sportolóknak és sok tapasztalatot jelent az edzőknek is. Ez a játék főként a fizikumról szól, így az egy évvel fiatalabb korosztállyal elért ötödik helyezés kifejezetten jónak mondható. Azért is hasznos volt ez a torna, mert láthattuk, hogy a fizikai képzésre még a jelenleginél is nagyobb figyelmet kell fordítanunk a jövőben.

A Sportiskola mindig is azt az elvet vallotta, hogy nem csak kosárlabdázókat akar nevelni, hanem embereket, akik éppen kosárlabdáznak. A nevelésbe pedig beletartozik a világra és más emberek kultúrájára való nyitottság is. Örülök, hogy 4 sportiskolás fiú megismerhette Jeruzsálemet és a Szent Földet. Köszönet ezért Sopron városának és a résztvevő gyerekek szüleinek.”

A Sportiskolának mit jelent egy ilyen versenyen elért eredmény?

„A Sportiskola vezetősége számára továbbra is fontos cél, hogy minél több nemzetközi tornán szerepeljen minél több játékosunk, ezért a jövőben is igyekszünk kihasználni minden olyan lehetőséget, ahol más országok kosárlabdakultúrájával is megismertethetjük a gyerekeket.”

 

Horváth József szakmai vezető

Szakmai vezetőként hogy gondolja, ez egy jutalomjáték a legjobbaknak, vagy pedig lehetőség a megmérettetésre?

„Természetesen egy ilyen út mindig kicsit jutalom is, talán nem véletlen, hogy a serdülő bajnokcsapatunk 3 fővel is képviseltette magát. Figyelembe vettük azt is, hogy kik azok, akik kevesebbszer voltak hasonló nemzetközi túrán. Mindezek mellett természetesen a megmérettetés jellege is fontos!”

Mennyire elégedett a fiúk játékával?

„Különösebben nem készültünk erre a tornára, így nem tudtuk mit várhatunk, hiszen egyesületünk az 5-5 elleni kosárlabdában érdekelt inkább. Ez a lehetőség azonban akár kiegészítő sportágként is segíthet a fiúk kosárlabdatudásának csiszolásában.”

Hogy érzi, elérhettek volna még jobb eredményt is?

„Talán egy gyengébb mérkőzésünk volt az ukránok ellen, úgy érzem ott talán nyerhettünk volna, a többi csapat akik előttünk végeztek jobb erőkből álltak.”

 

A delegált fiúk: Graf Maximilián, Csátaljay Péter, Nyikos Barnabás, Meszlényi Róbert

Hogyan éreztétek magatokat?

„Nagyon jól éreztük magunkat a Nemzetközi Gyermek Játékokon, ahol rengeteg ország sportolóival találkozhatunk és még időnk is volt megnézi Jeruzsálem történelmi helyszíneit, ami szerintem mindenkinek egy felejthetetlen élmény.”

A meccseken kívül kirándulásra is volt idő, mik jelentették a legnagyobb élményt?

„Nagyon sok érdekességet láttunk. Például Jeruzsálembe minden ház ugyanolyan színű. A Holt-tenger, ami a világon a legsósabb tenger, de ezen kívül gyönyörű volt a Szent Sír Templom, a Keresztút a helyszínei, valamint az Olajfák hegye és Betlehem.”

Milyen volt a klíma a versenyeken?

„Az idő meleg volt minden nap és tűzött a nap is, emellett az országban magas volt a páratartalom, úgyhogy körül belül 30-35 fokban játszhattunk, de szerencsére a téren, ahol a versenyek voltak, 2 épület között volt, így sokszor az árnyékban játszottuk le a meccseinket.”

Ki volt a legjobb dobó?

„Szinte minden meccsen más ember tudta a legtöbb pontot szerezni, volt olyan mérkőzés, amikor a közép-távolik, hárompontosok mentek jobban, de arra is volt példa, amikor a 2-2 játéknak köszönhetően a belső dobások érvényesültek.”

Hogy érzitek mennyire sikerült a szervezeteteket, az elméteket felkészíteni a meccsekre?

„A versenyt az alapozás előtt a pihenőidőszakban rendezték meg. Ez nem hagyományos kosárlabda torna volt, hanem streetball, ezért hozzá kellett szoknunk az eltérésekhez. Az első versenynap előtt a helyszínen is lehetőséget kaptunk a gyakorlásra. Lelkesedésünket fokozta a jó hangulat, a közös utazás a többi sportolóval és, hogy városunkat képviselhettük.”

Mennyit adott az eddigi tudásotokhoz ez az út?

„Az utazással és a versenyekkel sok új embert és barátot ismertünk meg. Sokféle nemzetiségű csapattal találkozhattunk, akikre különböző kultúra és kosárlabdastílus volt jellemző. Ezekből sokat láttunk és tanulhatunk. Egy életre szóló tanulság pedig, hogy a nemzetközi szerepléshez minél több nyelvet érdemes tanulni.”

 

Az interjút Takács Eszter készítette

Tovább a galériához >>>