Hogy telik egy napod a karanténban? – Nyikos Barnabás

Nyikos Barni az U16/A játékosa mesél nekünk, hogyan telnek mindennapjai a karantén idején.

“Mint már korábban, Bors Miklós edzőnk is írta, én is sajnálom, hogy ez a szezonunk megkoronázatlanul ért véget. Sokat vártam ettől az évtől, nagyon jó csapatunk volt és mikor megtudtam, hogy nem játszhatunk döntőt csalódott és dühös voltam. Azonban ezen nekem, a csapattársaimnak és minden kosárlabdázónak túl kell lépnie.
Úgy gondolom ezt az időszakot egyfajta lehetőségként kell felfognunk és a legtöbbet kihozni belőle. Lehet javítani különféle technikai elemeken és fejlesztenünk vagy legalább szinten kell tartanunk a fizikális állapotunkat, mert ez meghatározó lesz a jövőben. Az iskolánkban a távoktatás egészen jól működik, így a délelőttöm nagyjából úgy néz ki, mint a karantén előtt, annyi különbséggel, hogy nyilván otthon vagyok és az osztálytársaim helyett a családom van körülöttem. Vannak videó chates óráim, ahol a tanáraimmal és az osztálytársaim „élőben” beszélünk, és vannak önállók, amikre feldolgozandó anyagokat és megoldandó feladatokat kapunk. A délutánokat illetően kétféle napirendet állítottam össze magamnak. Az egyik amikor a csapattal vannak videós edzéseink. Ilyenkor az öcsémmel szoktunk egymásnak kamerázni, mert így mindkettőnknek könnyebb és addig is a kosárlabdával foglalkozhatunk, utána pedig közösen dobálunk és egy az egy ellen jászunk még. A második verzióban nincs közös edzés, hanem minden héten különböző futós programot kapunk. Ezeken a napokon felbiciklizek a Lőverekbe és az Ojtózi pályán futom le a távokat. Ezután gyakran tekerek még egy kicsit a barátaimmal a városban, vagy csak simán leülünk valahol beszélgetni. Igyekszem ebben az időszakban több időt fordítani olyan dolgokra amire eddig nem jutott, és most nem csak az alvásra és a videó játékozásra gondolok, hanem például észrevettem, hogy egy kis biciklizés egyedül egy kis zenével nagyon fel tud tölteni. A közösségi oldalakon sokan azt mutatják, hogy nem tudnak mit kezdeni magukkal, azonban én ezt egyáltalán nem tapasztalom, egy percig sem unatkozom.
Hiányoznak a csapattársaim a közös edzések, hülyülések és remélem, hogy hamarosan vége lesz ennek az egésznek és újra úgy lesz minden, mint régen.


Mindenkinek jó egészséget és izgalmas hétköznapokat kívánok!”