Bohózatba fulladt a végjáték (U11)

Kenguru Kupa – Országos Jamboree

Idő előtt fejeződött be a kenguru jamboree-n kis legényeink Baja elleni összecsapása, s a hivatalos döntés szerint 20:0-val a Baja kapta meg a győzelemért járó 2 pontot, csapatunk pedig a kiállásért járót sem kapta meg. Nézzük a részleteket!

B csoport

Részletek >>>

Soproni Sportiskola Sasok – Bajai Bácska FKE 0:20
2014.05.24. szombat, 13:00 – Sopron, MKB Aréna

Nem, nem a pályán alakult ki ez a fura végeredmény. A pályán is jobbak voltak amúgy a bajaiak, s a negyedik negyed végén, 52 másodperccel a befejezés előtt 52:43-ra vezettek.
Az első negyedet 13:6-ra nyerték, jobban védekeztek, s sokkal  kombinatívabban játszottak, mint a soproni kis legények, akiket vélhetően jobban zavart a kis terem, no meg a nagy hangzavar, mint a bajaiakat. A hazai fiúk Csendes révén a 4. percben szerezték első kosarukat. Abban, hogy hátrányba kerültek a fiúk, a sok kihagyott büntetőnek is nagy része volt, már csak azért is, mert a bajaiak jól céloztak a vonalról.
A második szakaszt parádésan kezdte a második sor – Pölös, Meszlényi –, s a legkisebb soproni legény, Horváth is betalált, s e 6:0-ás futással 1 pontra feljöttek a srácok. Ekkor azonban megtört a bajai kosárcsend, s ez meg is nyugtatta a délvidéki fiúkat, a soproniak viszont az addig látott pontos, türelmes játékuk helyett elkezdték az egyéni betöréseket erőltetni – eredménytelenül. Közben sajnos a lelátón is nőtt a feszültség, egy szülőt kiküldött a bíró. Szünetben 21:15-re vezettek a bajaiak.
Azok a bajaiak, akik a büntetőket jobban dobták a Sasok játékosainál (7:4), s így a második félidő kezdetén 28:19-re vezettek.
Térfélcsere után Takács több remek védekezést mutatott be, s egy-két gyors ellentámadásból sikerült újra felzárkózni. Sajnos később újra jött a passzolás, s egymás keresése helyett az egyéni „partizánakciók” vették át a főszerepet, amelyek nem vezettek eredményre. Ugyanakkor a Baja sokkal nyugodtabban, pontosabban játszott, s a záró szakasz előtt tetemes, 14 pontos előnye volt.
A befejező 10 percben a Sugovica-partiak érezhetően próbálták ölni az időt. Ezzel kicsit saját magukat altatták el, Meszlényi vezérletével sikerült néhány támadást kosárral befejezni, s fokozatosan zárkóztak fel a soproniak. A Baja támadójátéka egyre inkább a labdatartásra, mintsem a kosárszerzésre szorítkozott. A hajrában sikerült 10 ponton belülre kerülni. Bő 2 perccel a befejezés előtt támadhatott a Baja, s a taktikailag nyilván a nagyon fegyelmezett, az edzői utasításokat – még ha lehet, nehezükre is esett – betartó délvidéki kis legényeknek eszükbe sem jutott a kosárra nézni, nemhogy dobni. A felezővonal és a büntetőterület között vezetgették, s időnként passzolgatták egymáshoz a labdát.
Mivel itt nincs támadóidő, a szabály szerint elvben megtehették. De a szabály nem azért rendelkezik így, hogy visszaéljenek vele, hanem, ha mondjuk egy letámadás ellen, ha nehezen sikerül is átvinni egy csapatnak a félpályán a labdát – a 8 másodperces szabály sem létezik – egy csapat nagy nehezen átviszi a labdát, nyugodtam kezdeményezhessen akciót, ne kelljen még kapkodniuk a kis srácoknak. A bajaiak azonban sajnos visszaéltek e lehetőséggel, taktikai fegyverként, időhúzásként használva, pedig egy kisgyereknek, főleg egy országos jamboree-n gyaníthatóan nincs nagyobb öröme, mint kosarat dobni…
Ezt a nem kimondottan kosárra törő, időhúzó „támadójátékot” elégelte meg a csapat szakvezetője, Meszlényi Róbert, aki, miután másfél percig passzívan „támadott” a Baja, előbb behajított egy labdát a pályára, majd pedig, gondolván, ha az ellenfél nem akar kosarazni, akkor mi minek játsszunk – lehívta fiait a pályáról.
A két értetlennek tűnő játékoskeret tagjai pacsiztak egymással, valahol rajtuk „csattant” ez a jelek szerint mindent felülíró – kenguru jamboree-ről, nem NB I-es meccsről beszélünk – eredménykényszer. Az egyébként jobban játszó, csapatként jobban teljesítő bajai srácok sem értették, mi zajlik körülöttük, a hazai legénykék pedig már azt sem nagyon értették, ami a pályán a levonulás előtti utolsó másfél percben történt – az ugyanis teljesen ellentétes volt a játék szellemével…
Végeredményben a meccset 20:0-val a Baja javára igazolták, s a Sasok nem kaptak pontot a kiállásért.
Ehhez zárszóként annyit: lehet ez az eset precedens értékű volt. A Sólymok csapata végig kosárra törően játszott, még ha gyakran rosszul, pontatlanul, egyénieskedve is tette ezt. Ellenfele viszont amikor már nyeregben érezte magát, próbált „ráülni” az eredményre… körülbelül úgy, ahogy fociban a vezető csapat húzza az időt, vagy játékosai a félpályánál, hátul passzolgatnak.
Sajnos ebben a korosztályban a szabály akár erre is lehetőséget ad – pontosabban nem tiltja annak, aki vissza akar élni ezzel. És amivel vissza lehet élni, azzal előbb-utóbb – amint a mellékelt ábra mutatja – vissza is élnek. Az esetet követően valahogy rendezni, szabályozni kellene mindezt, hogy ilyen szituáció többet ne fordulhasson elő e korosztály tornáin.
Szakemberekkel, játékvezetőkkel való eszmecsere után volt egy olyan – elvben akár életképesnek is látszó – javaslat, hogy a kézilabdához hasonlóan, ahol szintén nincs támadóidő, azon korosztályokban, amelyeknél még nincs támadóidő, a játékvezető, ha látja, hogy egy csapat nem igazán akar támadni, csak az időt húzná, felemelt kézzel jelezhetné: passzív játék – és akkor az ellenfélhez kerülne a labda…

Az ilyen előzmények után meglehetősen megzavarodott csapat az utolsó csoportmeccsén gyenge kezdés után ugyan magára talált, de összességében csak rövid időszakokban tudott egyenrangú ellenfele lenni a nyíregyházi csapatnak, amely biztosan, 75:48-ra verte fiainkat.

GKS Nyíregyháza/A – Soproni Sportiskola Sasok 75:48
2014.05.24. szombat, 17:30 – Sopron, MKB Aréna