Bali Ákos a legnagyobb ellenfelet is legyőzve került a legjobb helyre

 

Fiatal és lelkes, mégis tele van türelemmel. Talán mert nagy utat tett meg és nagy meccset vívott idejekorán. A lényeg, hogy Bali Ákos győzött, s most úgy érzi, kerek a világ. Kerek, mint a kosárlabda.

 

A Soproni Sportiskola Kosárlabda Akadémia U14-es csapatának másodedzőjével, Bali Ákossal
beszélgettünk sportról, küzdelmekről, elhivatottságról, testvéri munkamegosztásról.

– Emlékszel rá, hogy kerültél a kosárlabdapályára?

– Hogyne! Mozgékony gyerek voltam, kerestem a nekem megfelelő sportágat. Kipróbáltam a teniszt, a
focit, de nem igazán váltak be. És akkor a Gárdonyi-iskolában elmentem egy kosáredzésre és tudtam,
hogy jó helyre érkeztem. Akkor még alsós voltam, Balogh Márton volt az első edzőm, és nagyon jó
csapat állt össze. Hetedikes koromig imádtam…

 

– Miért csak addig?

– Mert akkor kiderült, hogy beteg vagyok.

– Beszélsz róla?

– Persze! Tizenhárom éves koromban kiderült, hogy csontrákom van. Kezeléseket kaptam, műtöttek,
kórházban voltam sokáig. De én győztem!

– Kemény menet lehetett neked is, a családodnak is.

– Akkor hirtelen fel kellett nőnöm. Sok mindent tanultam abból az időszakból, s azok az élmények ma is
meghatározóak számomra. Emlékszem például, hogy a kórházban a hasonló korúak utáltak tanulni,
inkább halasztottak. Én meg úgy voltam vele, hogy nem adom át magam a betegségnek, inkább
kihasználom a lehetőséget és a kórtermekbe bejáró önkéntes tanárokkal én voltam sokszor az egyetlen,
aki átvette a tananyagot. Hiányzott a kosár, de amikor feküdnöm kellett meccseket néztem a tévében.
Amikor meg már lehetett, a testvéremmel mentem is ki a pályára. Ádám vigyázott rám.

 

– Lehet, hogy visszaad valamit az elvesztett gyerekkorból az, hogy most éppen tizenhárom-tizennégy éves fiúkkal dolgozol?

– Szerintem igen. Talán ezért is érzem magam jól ebben a mostani helyzetben.

– Merthogy ráadásul a testvéred mellett vagy másodedző.

– Így van. És így kerek a világ. Miután visszatértem az iskolapadba és fokozatosan újra a tinik életét
élhettem, csak lassan térhettem vissza a kosárlabdához. Igazán csak az egyetemen. Az Eötvös-gimiben
érettségiztem és Győrbe mentem gazdaságinformatikát tanulni. Akkor már ki akartam kerülni a burokból
és szerettem volna a saját lábamon megállni. Nagyon jól éreztem magam Győrben, lejártam a hallgatói
kosáredzésekre is, utolsó évben pedig az egyetemi csapatba is bekerültem. A szakdolgozatomat írtam,
amikor hírét vettem, hogy OKJ-s edzői tanfolyam indul Sopronban. Azonnal jelentkeztem.

 

– Talán a testvéred hatására?

– Nem, ez tőle független volt. Szinte természetesnek vettem, hogy a főállásom mellett legyen még
dolgom a kosárlabdával is.

– Gazdasági informatikus és kosárlabda edző. Jól hangzik…

– Ugye? 2019-ben kerültem a Soproni Sportiskola Kosárlabda Akadémiához, abban az évben a Lackner
U11-es csapatánál és a kosárpalántáknál voltam másodedző és volt egy kosárpalánta csapatom a Deák
téri iskolában. A Lacknerban Csátaljainé Áder Patríciával dolgoztam, nagyon sokat tanultam tőle.

– És milyen a saját bátyáddal dolgozni? Nincs köztetek rivalizálás?

– Dehogy! Nagyon jól tudunk együttműködni. Amikor gyerekek voltunk, persze, versengtünk egymással,de például ha kosaraztunk, akkor már a csapat volt mindennél fontosabb és nem mi. Most is így van: a csapat érdeke az első. Hátrány lehetne, hogy tesók vagyunk, de előnyt kovácsoltunk belőle: egymás rezdüléseit is ismerjük és azonnal le tudjuk reagálni. Ez az első szezonunk együtt, de úgy érzem, még testvérként is mélyült köztünk a kapocs ezekben a hónapokban.

 

– A fiúk pedig eredményesek, gondolom egy edzőnek ez az elsődleges visszajelzés.

– Bizony. Nagyon jó csapatunk van, lelkiismeretesek, igen jó fejek a srácok és szeretnek kosarazni.
Bekerültünk a nyolcas döntőbe és bízom benne, év végén legalább egy érem ott fog lógni a nyakukban.

 

 

Ákosról Kovács Áron, az U14-es csapat játékosa mondott véleményt:

– Egy éve ismerem Ákost, ő az az edző, akivel mindenről lehet beszélgetni, mert megért minket, és
nagyon jó meglátásai vannak. Jól tudja, hogyan szóljon a nyelvünkön, hiszen ő is fiatal és jó
emberismerő. Hasznos dolgokat tanít nekünk, visszajelzései igen motiválóak. A hibákat is úgy mondja el,
hogy a javításra ösztönözzön, sokat dicsér minket – foglalta össze meglátásait Áron.