Az lesz a győztes, aki kihívásként éli meg a nehézségeket

Újratervezés. Március óta ez az egyik legfontosabb feladata a sportiskola vezetésének, hiszen
újabb és újabb nehézségek elé állítja a járványhelyzet az akadémiát. Dr. Szekeres Csaba elnök
szerint azonban a sportolók győztesnek születnek, a nehézségek pedig erőt adnak a munkához.

Március óta rendkívüli időket él minden közösség, nincs ez másként a Soproni Sportiskola Kosárlabda Akadémia felelős vezetői esetében sem. Dr. Szekeres Csaba elnök is próbál alkalmazkodni a percről- percre változó körülményekhez, ami nem egyszerű, hiszen a bizonytalanság fokozott körültekintést, figyelmet és mérlegelést vár el a döntéshozóktól.
Szeptember végét írjuk, többszörös újratervezésen van túl a sportiskola is. Visszatekintve milyennek
látszik most, az elmúlt hónapok tapasztalatait ismerve, a tavasz és a nyár?

– A márciusi vészfékezés után – a közösségi edzések tilalma miatt – egy eddig soha nem látott helyzet
alakult ki: online módon kellett irányítanunk a karanténba szorult sportolóink edzéseit. A sportiskolások
garázsokban, udvarokon vagy éppen a nappaliban tudtak edzeni, ami nyilvánvalóan nem a
legoptimálisabb megoldás sem a gyerekeknek, sem az edzőknek, a szülőkről és a szomszédokról nem
is beszélve… Nagy kihívás volt, de csillagos ötösre vizsgázott mindenki. Igyekeztünk segíteni a fiúknak
edzéstervekkel, tanácsokkal, a kommunikáció nem szűnt meg, ez talán sokat jelentett mindenkinek.
Ugyanakkor senki sem szeretné újra átélni azt az időszakot.

– Különösen, mert a tavasz egyik legfájóbb momentuma volt, hogy lefújták a bajnokságot…

– Igen, ez egy újabb, és jelentős kihívás elé állította a csapatokat. A sport ugyanis nem létezhet verseny
nélkül, így az egyik legfontosabb megmérettetést vett el a vírushelyzet a gyerekektől. Azzal együtt, hogy
a döntés érthető és indokolt volt, azt kell mondanom, hogy a bajnokság hirtelen lezárása okozott
problémákat az utánpótlás sportban. Úgy is fogalmazhatnék, hogy ez a helyzet bizonytalanná tette a
játékosokat, hiszen nem kaptak számukra kézzelfogható visszaigazolást az elvégzett munka minőségét
illetően. A bajnokság végső szakaszában olyan mérkőzések maradtak el, amelyek erőt és megerősítést
adhattak volna mindannyiunknak arra vonatkozóan, hogy jó úton járunk. A hiányérzet, amit ez a helyzet
okozott, leginkább egy sérüléshez hasonlítható. Először az ember nem akar róla tudomást venni, erőlteti
a folytatást, aztán elfogadja a tényt, hogy nem megy, majd jön az alkalmazkodás az új helyzethez. A
bajnokság elmaradása miatt végigmentünk ezeken a stációkon.

– Begyógyultak azóta ezek a láthatatlan sebek?

– Ezt még nem tudjuk. Jól alkalmazkodtak a fiúk a helyzethez, de a sérülés utáni lelki felépülés egy
láthatatlan és sokszor nagyon hosszú folyamat. Szerencsére a sportiskolának rendkívül jó segítsége van
a mentális problémák megoldásában dr. Budavári Ágota sportpszichológus személyében. Szakértő
szeme felméri, hogy milyen stádiumban miként kell segíteni.

Elindult egy újabb szezon, megkezdődtek a selejtezők, csakhogy a vírus is itt maradt sajnos, köztünk.
Mi lesz, ha újra be kell húzni a vészféket?

– Ha ebben a szezonban is elmaradna a bajnokság, amire gondolni sem akarok, vagy újra hetekre fel
kellene függeszteni a közös edzéseket, az komoly károkat okozna. Elsősorban a sportolók számára, de
a sportiskolának is.

– Legyünk pozitívak: nem lesz ilyen…

– Legyen így! Ugyanakkor ez a bizonytalan helyzet nehezíti az akadémia munkáját. Látható, hogy
minden, amit eddig kőbe vésett bizonyosságnak hittünk, ma már nem az. Edzéstervek, napirendek,
versenynaptárak borultak. Ugyanakkor hiszem, hogy ebből is lehet és kell is tanulnunk. Biztos vagyok
abban, hogy az lesz sikeres, aki kihívásként éli meg ezt a szokatlan helyzetet, s aki munkát fektet abba,
hogy még jobb legyen. Az lesz a győztes, aki átértékel és újratervez. Erre kell koncentrálnunk egyénileg,
csapatszinten és sportiskolai közösségként is. Azt javaslom a játékosainknak, hogy keressék meg
azokat a hiányosságaikat, amelyeket fejleszteniük kell és ezek javítására fókuszáljanak! Ha pedig
elbizonytalanodnak, akkor nézzék meg a Michael Jordan utolsó bajnoki címét bemutató „The Last
Dance” című sorozatot, mert abból megismerhetnek egy olyan kosarast, aki mindig, mindenkinél jobb
akart lenni. Ez az a mentalitás, ami segíthet bennünket a jövőben.

– A versenyeket elindították, a srácok alig várták, hogy meccseket játszhassanak, lelkesek, küzdenek.
Hogy lehet egy ilyen felfokozott helyzetben védekezni?

– A lehető legnagyobb körültekintéssel. Négy jelszavunk van: biztonság, figyelem, törődés és hatékony,
gyors reagálás. Ez egy összetett csapatmunka, amiben minden sportiskolai munkatárs rengeteget
dolgozik a szakmai vezetőtől, az edzőkön át az irodában dolgozókig. Kivétel nélkül maradéktalanul
végrehajtották a feladatokat és felelősséggel tartják és betartatják a biztonsági óvintézkedéseket. Nem
kevés pluszmunkát ró mindenkire a helyzet, ezen a helyen is köszönet a helytállásért mindannyiuknak.

– Milyennek látszik a közeljövő, a tél, a tavasz most, a koronavírus árnyékában?

– A bizonytalanságban is van bizonyosság, méghozzá az, hogy tartósan megváltozik az életünk. Ami
eddig természetes volt, eztán nem lesz az, esetleg meg is kell majd érte dolgozni. Egy sportoló azonban
alkalmazkodik egy ilyen helyzethez, hiszen mindig kihívások közt él, állandóan változó körülményekre
kell reagálnia egyébként is. Ez a járvány lehetőséget ad arra, hogy szembenézzünk egy sor olyan
dologgal, amit eddig a hátunk mögé söpörtünk. Ami pedig a legfontosabb: ebben a helyzetben
felértékelődik a jelen, felértékelődik mindaz, amit ma megtehetünk. Arra biztatok tehát minden
akadémistát, hogy végezze el a feladatait maximális erőbedobással és becsületesen még ma. És akkor
a holnap biztos, hogy könnyebb lesz!

Nagy Márta