Az alapszakasz lezárult… Új kihívások előtt az U18/A csapata – Interjú Bors Miklóssal

Az alapszakasz lezárult, s ennek apropójából kérdeztük Bors Miklóst, az U18/A-as csapat vezetőedzőjét.

Vége az alapszakasznak. Hogy lehet visszatekinteni az elmúlt pár hónapra? Milyen
eredményekkel zártatok?
– Felemás érzéseim vannak, mert szerintem a szakmai stáb és a srácok is nagyobb
reményekkel indult neki a szezonnak, mint ahogy elkezdődött. Hogy ennek mi volt az
oka? Azt gondolom, hogy nem volt meg köztünk a kémia, mint játékos és edző között.
Ahogy mentek a mérkőzések, úgy kezdett alakulni a dolog és kezdtünk pozitív jeleket
is látni, ebben segítségünkre voltak az U20-as mérkőzések is. Az eredmények is ezt
mutatták, hogy a vége felé jött meg az a bizadalom, amit az elejére vártunk. Itt arra
gondolok, hogy kategorikusan kijelentettem, hogy ennek a csapatnak a legjobb
nyolcban kell lennie. Bár ilyenkor jönnek nehézségek, mert ebben a korosztályban
többen abbahagyják, iskola és baráti társaságok mellett döntenek. Ezek a korosztály
jellemzői, ezekkel számolni kell. Ekkor körvonalazódott, hogy nem olyan könnyű a
legjobb nyolcba bekerülni, ezért fokozatosan rövidtávú célokat tűztünk ki, például:
elsőnek legyünk minimum az ötödikek és szépen lassan építsük magunkat. Most
tartunk itt, jelenleg az alsóházban vagyunk. De a nyugati csoportot meg kell nyerünk
ahhoz, hogy feljussunk majd a legjobb nyolcba.

Hogy érted, hogy a kémia nem teljesen működött?
– A kémia az az, hogy mi fontos a játékosnak, gondolok itt a statisztikára, mi elégíti ki az
igényeit: hogy ő sok pontot dob, hogy jól érezze magát vagy már az jó neki, hogy
adott x asszisztot vagy adott egy gyönyörű passzt a másiknak. Ezt sorolnám a
kémiához elsőnek, hogy egymásért is örüljünk. Például nélküle az a támadás nem jött
volna létre, de mégsem az ő nevéhez kerül a pont. Ez okozzon örömöt. Ezen is jó úton
járunk, hogy ez sikerüljön. Bár fiatalokról beszélünk, a sikert önmaga akarja először
megélni az ember, ez felnőtt korban is nehéz, de ez is javult már.

Miken tudtok javítani?
– Igazából minden a javulás útjára lépett, ilyen a dobószázalékunk, ami borzasztó volt a
külső dobásokat és a hárompontosokat nézve, a védekezésünk szintén hiányos volt
kezdetben. De most, hogy már van pár hónap a hátunk mögött, most már nem csak a
zónavédekezésre támaszkodunk. Szerintem ez a legnagyobb jel arra, hogy elindultunk
a fejlődés útján. Már egy meccset le tudunk játszani csak emberfogással is. Azt
gondolom, hogy az út továbbra is az, hogy az 1-1 védekezés mégjobb legyen.
Valamint a támadással nem volt gond, ha a külső dobószázalék jó.

Idén kaptad meg ezt a csapatot, mint vezetőedző. Hogy alakultak az első hónapok, hogyan
sikerült összeszoknotok?
– Ami szerencsés dolog volt, hogy én a srácok egy részét ismertem, mert az U20-szal
tavaly dolgoztunk együtt. Ezért a csapat egy részét már ismertem. A többieknek
kellett felvenniük az U18-as tempót, ami azt jelenti, hogy ez nyilván fizikálisan
gyorsabb, mint az U16. Azt nem mondanám, hogy a srácokat össze kellett volna
szoktatni, mert évek óta együtt játszanak és ismerik egymást. Itt a ritmusfelvétel és
az edző-csapat közti nyelv felismerésén volt a hangsúly, hogy fél szavakból is
megértsük egymást. Ha mondok nekik egy szót, akkor tudják, hogy az micsoda. Itt
nem csak taktikára gondolok, hanem egymás gondolatait is ismerjük meg. Szerintem
ez most már működik.

Mik a rövid és hosszútávú célok?
– Ha reálisan nézzük a dolgokat, ami kötelező elvárás, hogy osztályozót játsszunk, a
végén A-döntőbe kerüljünk. Ehhez az kell, hogy ebben a csoportban elsők vagy
másodikak legyünk, de inkább elsők. Ezután a keleti csoport elsőjével vagy
másodikával játszunk. Majd az a csapat játszhat osztályozót a felső csoporttal.
Képesnek tartom a csapatot arra, hogy ezt megvalósítsuk és elérjük a célt. Viszont
ehhez mindenkinek 100%-ot vagy többet kell nyújtania. Mondhatnám, hogy extrákat
kell mozgósítani. Egy dologról nem beszéltünk, ami a kémiát nehezíti, hogy három
játékosunk az SKC-val edzhet, emiatt mondhatni bontott edzésekkel dolgozunk 80%-
ban. Ennek az útját kell megtalálnunk, hogy többiek állóképessége is ugyan olyan jó
legyen, mint annak aki másik csapattal is edz. Az utolsó hetek azt mutatták, hogy
ezzel nincs probléma.

Egyéni célok vannak a csapatban? (pl.: válogatott)
– Már több játékosunkat is behívták a válogatottba és megnézték őket. Ők Simon
Balázs, Csátaljay Barna, és Schöll Ricsit is remélhetőleg meg fogják nézni. Ezeknek a
srácoknak, akik már az SKC-val edzenek, határozott céljaik vannak. De nem szabad
megfeledkezni a többiekről sem, akik szintén dolgoznak. Ők sincsenek elfelejtve,
nekik is próbáljuk ugyan azt biztosítani, hogy az esélyeik életben maradjanak.
Folyamatosan figyelünk fentről minden játékost, akit alkalmasnak látunk rá, azokat
fel fogjuk vinni és próbáljuk őket menedzselni. Erre meg is vannak a személyek, akik
ezzel foglalkoznak. Ebből a szempontból, szerintem már nagy sikert értünk el, hogy
három U18-as játékosunk az SKC környékén mozgolódik. Bízom benne, hogy a srácok
önmagukban is meghozzák azokat az áldozatokat, amiket egy élsportolónak meg kell
tennie ahhoz, hogy kosárlabdázó legyen.

 

(Fotó: SKC)

Nincsen széthúzás a csapatban amiatt, hogy ők hárman az SKC-val edzenek?
– Ez a mi dolgunk, hogy ne legyen. Nagyon régóta ismerik egymást, ezért szerintem
örülnek egymás sikereinek, mintsem széthúzás lenne. Szóval azt mondom, hogy
nincs. Kevesen vagyunk, de azokkal dolgozunk, akik örülnek egymás eredményeinek.
Mind az, hogy valaki fent edz, mind az, hogy a Ricsi egyszer már pályára lépett az SKC
színeiben, ezek mind azt mutatják, hogy nincs széthúzás.

További sikeres szereplést kívánunk a csapatnak.

Hajrá Sopron!

Az interjút készítette: Rátkovics Viktória