Bemutatjuk a 2019/2020-as évad új edzőit

2019 augusztusától néhány új edzővel módosul Akadémiánk edzői csapata. Elsőként Bors Miklóssal, az U18A csapat leendő edzőjével beszélgettünk.

 

Mi vonzotta a Sportiskolába?

„Az elmúlt években is dolgoztam utánpótlásban: jó pár évet U16-osokkal, illetve U18-asokkal foglalkoztam, és úgy gondolom, mindig megtaláltam a közös hangot velük. Voltak kisebb-nagyobb sikereink. Már akkor is követtem az utánpótlást, amikor szóba se jött, hogy én visszatérek oda. Érdekelt, mert nyilván belőlük lesz a felnőtt kosárlabdázó, illetve az U20, akikkel az idén dolgoztam.
Egy szimpatikus brigádról van szó. Már láttam őket és követtem a pályafutásukat.”

Milyen a sportolói múltja? Kérem, pár szóval mutassa be!

„Valamikor 1998-ban a MAFC-ban kezdtem el kosárlabdázni az U20-as korosztályig maradtam ott, majd Budafokra igazoltam. Ekkor már láttam, hogy engem jobban érdekel az edzői pályafutás, és lassan döntenem kellett, hogy mire összpontosítom az erőmet. Itt már a játék egyre inkább háttérbe szorult, de amennyire tudtam, 28 éves koromig játszottam még mellette másodosztályban. Ott is voltak sikerek, de azt inkább hobbinak tekintettem.”

Az edzői pályafutása hol kezdődött és merre vitte?

„Egy általános iskolában kezdődött a II. kerületben, aztán Budafokon, vele párhuzamosan pedig Érden folytatódott. Ott benne voltam egy egyesület alapításában, melynek később lett egy NB I. B-s csapata is. Úgy éreztem sok ez így együtt, ezért végül maradt Budafok, és onnan szerettem volna még tovább lépkedni. Így jött a MAFC, mint régi nevelés, és utána egyre komolyabb szinten tudtuk űzni ezt a sportot a srácokkal. Több sikert értünk el velük csapatszinten és edzőként is, mivel nagyobb egyesület, több volt a kihívás is.”

Hogyan került Sopronba?

„Négy éve az A csapatnál dolgoztam Budapesten másodedzőként, de sajnos kiestünk a tavalyi szezont követően. Mindenképpen A csoportban szerettem volna folytatni a pályafutásomat, így jött Sopron. Előtte is jó emlékeim voltak Sopronnal kapcsolatban: utánpótlás játékosként többször voltam itt tornákon, és a város is szimpatikus volt, bár azt nem mondhatom, hogy közel van Budapesthez.”

Egy kicsit már ismeri a leendő csapatát. Ez alapján mire fogja fektetni a hangsúlyt az edzések során?

„Nem lehetne azt mondani, hogy az utánpótlásban nincs hiányosság, de annyira még nem ismerem őket, hogy ki tudnék emelni bármit is. Itt az alapvető cél az, hogy egy jó csapattá kovácsoljam őket, ami itt már tulajdonképpen megvan, mert a srácok évek óta együtt dolgoznak. Ami külön cél számomra, hogy megtaláljam azokat a játékosokat, akik minél tovább menedzselhetők, illetve később az A csoporthoz tudjanak csatlakozni, mint friss utánpótlás-játékosok és meghatározó játékosok legyenek x év múlva.”

Milyen edzőnek tartja magát? Inkább a fegyelem, a szigor, vagy inkább a józan ész, amin keresztül hatni szeretne?

„Úgy gondolom, hogy két személyiségem mindenképpen van a pályán. Az egyik, amikor abszolút a munka, a céltudatosság, a fegyelem illetve az abszolút koncentráció az, ami számomra meghatározó. Szeretem elvárni a profi hozzáállást annak tudatában, hogy itt akkor is gyerekekről van szó. A pálya szélén pedig szeretnék úgymond a barátjuk is lenni, akihez nyugodtan fordulhatnak, ha problémájuk van. Tehát ennek a kettőnek a normális egyensúlyát próbálom megtalálni, ugyanakkor a régi konzervatív edzők csoportjába sorolom magam, de nyilván modern kosárlabdával ötvözve.”

Mi az edzői hitvallása?

„Van egy jó mondás: »A szorgalom legyőzi a tehetséget.« Tehát az a tapasztalatom, hogy az elvégzett munka kifizetődik. A tehetség önmagában nagyon kevés. Amit szeretnék átadni azoknak a játékosoknak, akiknek céljuk bejutni a profi ligába az az, hogy az odavezető út a védekezéssel kezdődik. Ezt tudnám nekik tanácsolni, hogy később ezen keresztül tudjanak perceket szerezni maguknak.”

Köszönöm az interjút!

Az interjút Takács Eszter készítette.